Városi Viktor: “Szinte mindent Mislenynek köszönhetek.”

Folytatjuk új játékosainkat bemutató sorozatunkat, ezúttal régi-új labdarúgónkkal, Városi Viktorral beszélgettünk.
Viktor korábban már 1 évig erősítette NB II-es csapatunkat, akkor a 2012/2013-as szezonban ezüstérmes lett vele a Kozármisleny. Ezt követően a PMFC-be igazolt, ahol 14 alkalommal szerepelt az NB I-ben. A következő félévben Szombathelyen a Haladásban játszott, 7 meccsen lépett pályára az első osztályban, ezután viszont az NB II-es Zalaegerszeghez igazolt, ahol tavaly sokáig harcban voltak a feljutásért is, de végül 3. helyen végeztek a másodosztályban.

Milyen érzés volt visszatérni a Kozármisleny csapatába? Miként emlékszel a 3 évvel ezelőtti sikeres mislenyi szezonodra és szereplésedre? Mit jelent a pályafutásodban az akkori NB II-es év?

Először is köszönöm a megkeresést és üdvözlök minden Kozármisleny szurkolót és mindenkit, aki a cikket olvassa.
Kozármislenybe mindig öröm visszajönni, csak jókat tudok mondani, úgy tekintek Mislenyre, mint a második otthonomra. Mondhatni, hogy itt „ismertek” meg a labdarúgás világában, innen tudtam tovább lépni egy magasabb szintre. Szinte mindent Mislenynek köszönhetek. Abban a szezonban még az NB II két csoportos volt és bravúros eredményt értünk azt is nézve, hogy kik küzdöttek a feljutásért és csak a Felcsút tudott minket megelőzni.

Misleny után megfordultál 3 nagy múltú csapatnál a PMFC, a Haladás és a ZTE együtteseiben is. Hogy érezted magadat ezeken a helyeken? Milyen volt ezen komoly bázisokkal rendelkező együttesekben szerepelni?

A PMFC-nél is hasonló volt a helyzet, sok csapattársam Kozármislenyből érkezett, így nem kellett megint beilleszkedni. Nagyon jó csapatösszhang alakult ki és jó eredményt tudtunk elérni, 7. helyen végeztünk és csak 2 pontra voltunk a 4.-5.-től. Kár, hogy az akkori csapat nem tudott teljesen egyben maradni. Utána Szombathelyre igazoltam, az akkori edző hívott fel, hogy mindenképpen szeretne csapatában tudni így végül odaigazoltam. Sajnos utólag kiderült, hogy annyira nem az én közegem és nem is éreztem jól magam. Fél év múlva, azaz télen felhívtak a ZTE-től, hogy leigazolnának, meg is egyeztek a Haladással és kivásároltak.

A ZTE és a Haladás a nyugati végeken nagy riválisok és tudni lehet, hogy a szurkolóik sem hordozzák egymást a tenyerükön, komoly ellentét van közöttük.
Volt-e neked abból bármi problémád, hogy Szombathelyről érkeztél ZTE-be?

Én semmilyen ellentétet nem éreztem és problémám se volt belőle, igaz nem játszottunk rangadót egymás ellen. Jó lett volna egy ZTE-Haladás NBI-es bajnokin pályára lépni. Amikor Zalaegerszegre érkeztem, akkor kezdték el felújítani a stadiont és az öltözőket, jó körülményeket teremtettek, az új öltözőnk már elég profi volt. Sajnos amikor odaérkeztem a 2. fordulóban megsérültem és sokáig bajlódtam is vele. Nyáron aztán újult erővel tudtam belevágni a munkába és az a szezonom nagyon jól sikerült a ZTE-vel. Csank János került a csapat élére és jól is szerepeltünk, nagyon kevés hiányzott a feljutáshoz, de sajnos nem sikerült. Szerettem Zalaegerszegen lenni, jó társaság alakult ki és ez nagyon fontos egy labdarúgó életében, mivel ilyenkor sokkal jobban tud teljesíteni egy futballista, ahogy szokták mondani „EGYSÉGBEN AZ ERŐ”. Mindez meg is látszott rajtam (és a csapaton is), mivel az összes mérkőzést majdnem végigjátszottam és jó teljesítményt nyújtottam, 7 gólt szereztem és  12 gólpasszt adtam. Mint mondtam sajnos a feljutás nem sikerült, de mindenképpen jó évet zártunk.

 

Az átigazolási időszak utolsó napján érkeztél Kozármislenybe, ekkor már javában zajlott a bajnokság. Hogy élted meg a váltást? Bizonyára nem lehetett egyszerű.

Most nyáron már nem volt egyértelmű cél a feljutás Zalaegerszegen, még ha ezt senki nem is mondta ki, de érezni lehetett. Nyár elején el szerettem volna igazolni, volt is ajánlatom, de nem akkor nem engedtek el, mindenképpen meg szerettek volna tartani. Elkezdődött a bajnokság, a meccseken játszottam is, de sajnos úgy alakult, hogy el kellett jönnöm. Nem távoztam rossz szájízzel a ZTE-től, nem is szeretek úgy távozni sehonnan, nem vagyok egy haragtartó ember. Mindenkitől barátként, csapattársként váltam el. Utána több csapat is megkeresett az NB II-ből, volt 5 ajánlatom is. Édesanyukámmal, édesapukámmal és a testvéremmel is átbeszéltem a helyzetet, nagyon sokat köszönhetek nekik, rájuk mindig számíthatok és tudom, hogy a család mögöttem lesz bárhogy is döntsek. Végül egy kis dilemma után úgy döntöttem, hogy Kozármisleny lesz a legjobb, mivel itt mindig otthon érzi magát az ember.

Hogy sikerült a visszatérésed utáni beilleszkedés? Miként fogadtak a mislenyi csapattársak, köztük sok ismerőssel? Nem ismeretlen helyre és nem ismeretlen közegbe érkeztél.

Sok játékost ismertem, sőt többségével játszottam is együtt, ezért hamar befogadtak és ezt köszönöm is nekik! Tudtam, hogy a szakmai stáb mindent megtesz annak érdekében, hogy minél jobban fel legyünk készítve és maximálisan a győzelemre törekszenek. Ezek nagyon fontos dolgok és szerintem ennek a Kozármislenynek az ereje ebben rejlik. Ugyanakkor látom és tudom, hogy sokkal több van bennünk csak el kell hinnünk.

A debütálásod remek volt, Dorogon gólpasszt adtál és gólt szereztél így komoly érdemeid vannak a 2-0-ás idegenbeli győzelemben. Gondolom a mérkőzés is segített a gördülékeny beilleszkedésben és talán még a mislenyi győztes énekre is emlékeztél, amit Dorogon kétszer énekelhettetek el.

A debütálásom jól sikerült, köszönhető az edzőknek és a játékosoknak is, ahogy említettem, egyből befogadtak és ezáltal felszabadultabban tudtam játszani. Azt a bizonyos kozármislenyi győztes éneket soha nem tudnám elfelejteni még ha álmomból keltenek fel akkor is tudom!

Mislenybe szerződésed óta valamennyi mérkőzésen kezdő voltál és végig a pályán lehettél, lőttél egy gólt adtál két gólpasszt és kiharcoltál egy 11-est, ez nem hangzik rosszul.
Te mennyire vagy elégedett az eddigi szerepléseddel?

Soha nem vagyok elégedett a teljesítményemmel, mindig többet és többet akarok és nem elégszem meg ennyivel. Aki ismer, az tudja rólam, hogy mindent megteszek annak érdekében, hogy jobb  legyek mind a pályán mind a magánéletben. Még több gólt szeretnék rúgni és még több gólpasszt adni, többet, mint az előző szezonban és ehhez maximálisan oda kell figyelnem az edzéseken és a meccseken, sőt az edzések után a magánéletben is.

Miben másabb a mostani NB II-es bajnokság, mint mondjuk a 3 évvel ezelőtti, amikor ezüstérmet nyertetek?

A mostani NB II szerintem egy fokkal talán még erősebb, mivel egycsoportosra szűkült, ahonnan sok csapat fel szeretne jutni NB I-be. A mezőny nagyon kiegyenlített, a feljutásra esélyes csapatok is kikaphatnak kisebb csapatoktól, pár pont különbség van csak az 1. és a 10. helyen lévő együttesek között. Bármelyik gárda meg tudja verni a másikat, ezért is kell nekünk odafigyelni most hétvégén is és a következő meccseken is, mert nincs előre lefutott mérkőzés.

Még csak 23 éves leszel, mégis komolyabb tapasztalattal rendelkezel és feltételezem szeretnél még feljebb lépni. Mi szükségeltetik ehhez? Hova szeretnél eljutni a pályafutásod során?

Szeretnék feljebb lépni, de ezzel most nem foglalkozom. A mában élek és a mából szeretném kihozni a maximumot. Az élsportban az egyik legnehezebb dolog a szinten tartás, edzésről-edzésre, meccsről-meccsre. Azt szeretném elérni, hogy minden edzésen és minden meccsen egyaránt azt a jó szintet tudjam hozni és mindent megtenni a győzelemért, foggal-körömmel küzdeni, megfelelni annak, amit elvárnak tőlem és én elvárok magamtól (mondjuk az nem könnyű).
Vannak álmaim, hogy hova szeretnék eljutni a pályafutásom során, de ez csak akkor fog sikerülni, ha mindent megteszek ezért. Most jól döntöttem, hogy Kozármislenyt választottam, mert szeretek itt lenni, szeretek edzésre járni. Ez a jó társaságnak és szakmai stábnak is köszönhető, mert nélkülük ez nem menne.
Minden este mosollyal az arcomon fekszem le és mosollyal az arcomon kelek fel és várom az edzést vagy a mérkőzést. Nagyon fontos hogy azt csinálhatom, amit szeretek és amire az egész életemet áldoztam, mert a labdarúgás nélkül nem lennék az az ember, aki most vagyok. Előbb-utóbb ezek a célok a pályafutásommal kapcsolatba teljesülni fognak, túlságosan sokat tettem ahhoz, hogy ne teljesüljenek.

Köszönjük a beszélgetést és további sikeres folytatást kívánunk Rosi!

Szólj hozzá a bejegyzéshez!