Utánpótlás nevelés Kozármislenyben – Rólunk írták

A Dunántúli Napló mai száma a kozármislenyi utánpótlás nevelésről írt.

A kiváló körülmények láttán a szülők nagyon ritkán hezitálnak.

Bár nem akadémiának hívják, a Kozármislenyben működő utánpótlás-nevelést nyugodtan akadémiai szintűnek nevezhetjük. Sőt, olyan ötletekkel is előálltak, amelyek egyedüliek az országban. A kisebb klubok többsége nem bánja, ha a tehetséges játékosuk itt folytatja, de persze akad olyan is, aki ezt nem szívesen látja.

Amióta Kozármislenyben egyre kiválóbb körülmények várják a fiatal futballistákat, folyamatosan kapunk visszajelzéseket különböző kluboktól. Az egyiknél próbálják kihasználni a mislenyiek nyújtotta lehetőségeket, s bíznak benne, hogy ebből ők is profitálni tudnak, mások viszont egyáltalán nem nézik jó szemmel, ha a tehetséges játékosuk inkább ott folytatja pályafutását. Mindkét oldalt meg lehet érteni: előbbi tisztában van azzal, hogy kiscsapatként minimális az esélye arra, hogy a fiatal, ügyes labdarúgóját élvonalbeli klubnak adja el jó pénzért, utóbbi viszont éppen fordítva gondolja, szeretne első kézből pénzt kapni az általa nevelt játékosért. A csemetéjüket Kozármislenybe irányító szülők döntése pedig végképp érthető, hiszen ők természetesen csak azt nézik, hogy hol edzhet, játszhat jobb körülmények között a kissrác. (Önmagáért beszél: a nem mislenyiekért mindennap iskolabuszt indítanak Pécsre és környékére, illetve Mohács felé.)

– Az utóbbi években folyamatosan fejlesztettük a létesítményeinket, sportházat és lelátót, műfüves csarnokot és nagy műfüves pályát építettünk – kezdi Feleki Attila mislenyi egyesületi elnök. – Aki mindig arról papol, hogy erre sincs pénz meg arra sincs, annak elmondanám, hogy a csarnok és a pálya nekünk egy fillérbe sem került, mindkettőt magánbefektetők készítették el. Persze emellett folyamatosan fejlesztettük az utánpótlásképzés színvonalát is, elmentem Hollandiába, voltam Ausztriában, az összes magyar akadémiát végigjártam, s az ott szerzett tapasztalatokat felhasználva alakítottuk ki a mi saját rendszerünket. Az országban most is egyedülálló, hogy nálunk már az általános iskola első osztályától kezdve a futballra figyelnek, a délelőtti tesióra helyett edzésük van a gyerekeknek. Miként az is újdonság, hogy dr. Petrekanits Máténak köszönhetően minden kissrácot felmértünk, mindegyikükről van anyagunk, tudjuk, hogy honnan indultak.

A mislenyiek gyümölcsöző kapcsolatot alakítottak ki az ország egyik patinás klubjával, a Budapest Honvéddal és annak utánpótlás-nevelő akadémiájával, de természetesen lefelé is keresik a partnereket. Több mint tíz egyesülettel tárgyaltak egy lehetséges együttműködésről, közülük a Siklóssal, a Kalocsával, a Bátaszékkel már megállapodtak – úgy, hogy mindkét fél jól jár.

– Mi nem akarunk rablók lenni! A klubok, akikkel tárgyaltunk, már tudják, hogy miért adják nekünk a gyerekeket. Egyrészt magasabb szintű képzést kapnak, nálunk ugyanis húsz edző foglalkozik a csapatokkal, egy gárdára kettő-három is figyel, továbbá jól menedzseljük őket. Ha pedig valakiből valóban kiemelkedő képességű játékos válik, s tovább tudjuk adni egy nagyobb klubnak, akkor az érte kapott pénzből a korábbi egyesülete is részesül. Természetesen többet fog kapni tőlünk, mint az egyébként járó nevelési költségtérítés – magyarázta Feleki Attila.

A versendi cigánygyerek sem veszhet el – nem baj, ha nincs pénzük a szülőknek.
Kíváncsiak voltunk egy olyan klub vezetőjének véleményére, amelyet nem keresett meg a Kozármisleny: vajon igent vagy nemet mondana-e a felajánlott megállapodásra. A Bóly elnöke, Kukucska János azonban teljesen más aspektusból közelített a témához, ami szintén érdekes kérdéseket vetett fel.
– Nálunk az ifistáknak van szerződésük, a náluk fiatalabbaknak viszont nincs, így nem tudnám és nem is akarnám megakadályozni, hogy jobb körülmények közé kerüljenek,
vagyis máshová igazoljanak – mondta a sportvezető. – De amúgy sem kell mindenki a Kozármislenynek vagy éppen a PMFC-nek. Hiába ügyes ugyanis például a versendi cigánygyerek, hiába ő korosztálya legjobbja, s tud huszonnyolcat dekázni sarokkal, ha a szüleinek nincs pénze, nem tud elmenni, marad nálunk. Pécsi vagy mislenyi szerződés esetén ugyanis a tagdíja, az utaztatása havi húszezer forintba kerülne, ezt pedig nem tudnák állni. Márpedig mindenhol a fizetővendéget látják szívesen, így van ez a futballban is.
Lehet, hogy így van, de nem Kozármislenyben, állítja Feleki Attila. Náluk ugyanis néhány esetben már elengedték a tagdíjat, miután alaposan megvizsgálták a szülők anyagi helyzetét:
„A siklósi Nagy Krisztián esetében is így történt, sőt neki és a testvérének is vettünk buszbérletet, hogy minden probléma nélkül tudjanak hozzánk utazni. Tehát nálunk nem gond, ha valakinek a családja nem jómódú. Csak akkor van kevés esélye egy gyereknek, ha rosszul áll a tanuláshoz: azt ugyanis nem engedem, hogy lehúzza a többieket.”

A jó példa: a siklósi Nagy Krisztián már a Budapest Honvédnál játszik.
A Siklós FC-vel már megállapodott a Kozármisleny, a felnőtt csapatával a megyei I. osztályban szereplő egyesület vezetői előnyösnek tartják az együttműködést.
– Ez a megállapodás egyrészt motivációt jelenthet a fiatal játékosainknak, hiszen tudják, hogy ha jó teljesítményt nyújtanak, feljebb tudnak lépni – mondta Ottó Krisztián Ottó, az egyesület elnöke. – Néhány évente felbukkan nálunk is egy-egy nagy tehetség, akit a saját eszközeinkkel, lehetőségeinkkel nem lennénk képesek akár az NB I-ig segíteni. Kozármislenyből viszont már sokkal nagyobb esélye lesz erre: jó példa a korábbi játékosunk, Nagy Krisztián, aki már a Budapest Honvéd futballistája. És persze anyagilag is jól járhat a klub, hiszen a megállapodás értelmében jelentős bevételünk származhat akkor, ha egy játékosunk rajtuk keresztül az élvonalba kerül.

Forrás: Dunántúli Napló (www.dunantulinaplo.hu)

Szólj hozzá a bejegyzéshez!