Pusztai Zsolt: “A játékosoknak el kell hinniük, hogy jönni fog a siker!”

Kozármisleny FC technikai vezetőjével, Pusztai Zsolttal beszélgettünk.

Zsolti a Sportegyesületi időszakban a Labdarúgó szakosztály elnöke volt, most hogy a Futball Club kivált az egyesületből hivatalosan technikai vezető a titulusa, de a vezetőségben Feleki Attila tulajdonos után ő a második ember.

Zsolti pontosan mióta is tartozol a labdarúgó csapat kötelékébe?

2000. nyara óta vagyok a csapat mellett, tehát több mint 13 éve. Akkor a Megye I-ben szerepeltünk és Horváth János volt a labdarúgók edzője.

Ezalatt a hosszú idő alatt nyilván nagyon sok sikerben volt részed, mit tekintesz a Kozármisleny labdarúgócsapatának legnagyobb eredményének?

Azt gondolom, legnagyobb eredményünk, hogy feljutottunk az NB II-be, 6 lezárt évet tudhatunk magunk mögött és azzal dicsekedhetünk, hogy az utolsó 2 évben ezüstérmesek tudtunk lenni. Ez mellett nyilván nagyon szívesen emlékszem vissza sok-sok mérkőzésre. NB I-es csapatokat tudtunk elhozni a kozármislenyi gyepre, néhányat kiemelve ezek közül, például a Magyar Kupában elbúcsúztattuk az első osztályú Paksot. De megemlíteném, hogy korábban lelátó avató Magyar Kupa meccsen járt itt a Videoton, akiktől csak 3-2-ra kaptunk ki, úgy, hogy egy szabályos gólunkat nem adtak meg. A 90. percben Kuttor Attila a gólvonalról fejelte ki a labdát, remek mérkőzés volt. Nyilván nagyon szubjektív, hogy kinek melyik mérkőzés volt a legjobb, de mindenképpen megemlíteném az aktuális Magyar Bajnok, MTK elleni kupameccsünket. 1-1 volt a rendes játékidő, 2-2 a hosszabbítás után és csak 11-esekkel estünk ki. Ez egy fantasztikus mérkőzés volt, nagy élmény, egy kiváló Végh Zolinak rugdostuk a gólokat.
Ami még könnyet csal az ember szemébe, az a nézőcsúcs mellett lejátszott Szentlőrinc elleni, NB III-as bajnoki címet és feljutást eredményező győzelmünk.

Aki társadalmi munkában végzi a feladatát, az csak szenvedéllyel, teljes odaadással szívből csinálhatja azt, amit csinál. Ezt rólad is elmondhatjuk.
Emlékszel-e arra, hogy mi volt az első labdarúgással kapcsolatos élményed? Illetve mikor „fertőződtél” meg ennek a gyönyörű játéknak a szeretetével?

Pici gyerekként a fociba születtem bele. Nagyszüleim, szüleim mindannyian imádták a futballt és a hétvégi program része volt, hogy a TV-ben néztük az aktuális rangadókat, amiket leginkább Pesten vívtak az akkor még elérhetetlennek tűnő nagy csapatok. Édesanyám Pestre járt egyetemre, ő az Albert Flóri miatt minden hazai meccsükre kilátogatott. Én nem futballoztam, kézilabdáztam, nem azért mert nem szerettem a focit csak a kézilabdában volt nagyobb tehetségem, a pályafutásom a katonaság után ért véget.
A kozármislenyi futballal valamikor 1997 tájékán találkoztam. 1995 telén költöztünk Kozármislenybe akkor csaltak ki az akkor már ismerősök, új barátok focimeccsre.

A hosszú évek alatt nagyon sok tapasztalatra tettél szert. Rengeteg taktikai értekezleten vettél részt, tehát tudnál mesélni ezt-azt.  Vezetőként azt is tudod, hogy sokszor milyen kis dolgokon múlik a siker.
Miben fogalmaznád meg egy sikeres csapat szereplésének a titkát? Mi szükségeltetik ahhoz, hogy sok jó játékosból CSAPAT alakuljon ki?

Csak Kozármislenyről szeretnék nyilatkozni, ennél magasabb szinten nem az én kompetenciám. Kozármislenyben arra tudnám kisarkítani, hogy mind a vezetőknek, a szakmai stábnak, a játékosoknak nagyon fontos, hogy tiszta fejjel, egy irányba húzzuk a szekeret. Itt soha semmiféle hierarchia nem volt jelen, ami sok csapatnál igen. Itt a tulajdonostól a legfiatalabb játékosig azt gondolom, hogy nagyon közvetlen a viszony. Bárki, bármikor tegező viszonyban megkeresheti Attilát, engem, Szabó Zsoltit, Halász Gabit vagy bárki mást és mindenki igyekszik segíteni, hogyha tud. Kozármislenyre mindig jellemző volt egy olyan öltözői hangulat, ami azt gondolom már országos hírű. Korábbi játékosaink, akik NB I-ben, NB II-ben futballoznak, elvitték jó hírünket. Számtalan játékostól, vezetőtől hallottam már visszajelzéseket a kozármislenyi öltözői hangulat híréről és erre NAGYON BÜSZKÉK VAGYUNK! Fontos, hogy jó körülmények között, bizalommal a hátuk mögött tudnak dolgozni játékosaink, edzőink. A mi közösségünk egy baráti társaság egy nagy család.

A nyári felkészülésünk kimondottan jól sikerült, azonban a tétmeccseken eddig nem igazán brillírozik a csapat. Mit gondolsz, miért alakult így a szezonkezdet?

Egy jól szereplő NB II-es csapat arra van “ítélve”, hogy megbontsák, hiszen a legügyesebb, legjobb játékosokra felfigyelnek az NB I-ben illetve más NB II-es csapatoknál is. Mindannyian látjuk, hogy az utóbbi félévekben mindig komolyan változott a keretünk összetétele. Most sem történt ez másképp, rengeteg új és fiatal játékos érkezett. Bizonyára az olvasók, szurkolók is találkoztak azzal az elemzéssel, hogy a Kozármisleny az NB II legfiatalabb átlagéletkorú csapata. Ezek olyan dolgok amire nem lehet külön-külön egyenként ráfogni, hogy ez a magyarázat, de azt gondolom, hogy most egy picit sok apró tényező jött össze egy időben. Kicsit még el kell kapnunk a fonalat, szoknunk kell egymást, a mislenyi légkört. Nincs egy olyan tapasztalt, rutinos játékos a pálya közepén aki egy kicsit összefogja a csapatot. De ez ki fog alakulni, lehet, hogy a legkésőbb érkezett játékosunk lesz az, aki a vezéregyéniségünk lesz. Azt gondolom, hogy egy kis időre lesz még szükségünk, de ezeket a heteket, napokat éljük éppen. Biztos vagyok benne, hogy meg fog oldódni, úgy gondolom rövidesen.

Talán emlékszel arra, hogy legutóbb NB II-es újonc évünkben (ami 2007-ben volt) rajtoltunk hasonlóképp.  Akkor  hasonlóképp 1 döntetlen és 3 vereség után az 5. fordulóban győzelmet értünk el, nem bánnánk most sem ha a sors ismételné önmagát… Ráadásul akkor a bajnokság végén a bravúrosnak mondható 7. helyen zártunk.
A jelenlegi erőviszonyok ismeretében a te véleményed szerint milyen helyezésre lehet képes csapatunk az idei bajnokságban?

Az a véleményem, hogy 16 nagyjából azonos képességű csapat alkotja az NB II-t. A tavalyi kétszer 16-os másodosztályból a legjobb 16 együttes maradt állva. Szelektálódtak a csapatok, csak a legjobbak maradtak itt az egycsoportos NB II-ben. Nagyon nehéz eldönteni, hogy hosszú távon mi lesz, miképp alakul a bajnokság. Egyelőre az tűnik biztosnak, hogy a Nyíregyháza felfelé kilóg. De biztos vagyok benne, hogy egyszer ők is botlani fognak, hiszen a Barcelona is veszít néha, még ha ez nagyon durva összehasonlítás is. Azt gondolom jelen pillanatban nagyon nehéz jósolni. Tippelni tudok és az érzéseimre hagyatkozni, amely alapján véleményem szerint a Kozármisleny a középmezőnyben fog végezni.

Mi szükségeltetik szerinted ahhoz, hogy legyőzzük a Gyirmótot szombaton?

A játékosoknak el kell hinniük, hogy jönni fog a siker! Azt gondolom, hogy a Gyirmót egy jó, szervezett csapat, nagyon stabil anyagi bázissal, komoly technikai háttérrel. Ezzel együtt a Kozármisleny a jelenlegi vagy éppen még a korábbi edzőkkel a játszós futballt erőlteti és erőltette. Mi soha nem a brusztoló, harcos futballt játszottuk és a Gyirmót hasonlóképp a játékra fekteti a hangsúlyt. Valamilyen módon az ő játékuk fekszik nekünk. Talán a kozármislenyi szűkebb pálya is előnyt jelent ebben, kevésbé tudják kihasználni a területeket. Én biztos vagyok abban, hogy egy jó meccset fogunk játszani. Alakult már így is, úgy is az eredmény, de azt gondolom, hogy minden oka megvan a Gyirmótnak, hogy szorongva érkezzen Mislenybe, hiszen az elmúlt években nem sok babér termett nekik. Nyilván átalakult az ő csapatuk is a miénk is, de a játszó csapatok párharcából minden esély megvan arra, hogy mi legyünk a győztesek.

Mit üzennél a szombaton pályára lépő kozármislenyi labdarúgóknak?

Talán érzik is, de megnyugtatnék mindenkit, a vezetők és mindannyiunk nevében mondhatom, hogy  teljes a bizalom a csapat felé. Mi azért ezeket a játékosokat igazoltuk le, mert azt gondoltuk, ezek a játékosok fognak tudni segíteni nekünk. Mint korábban említettem már, nehezebben kezdődött az évünk, néhány problémával meg kell küzdenünk, de előbb-utóbb megoldódik minden. Azt üzenem a játékosoknak, ha a meglévő játéktudásukat hozzák és szívvel lélekkel odateszik magukat a mérkőzéseken, akkor nem lesz probléma a szombati mérkőzésen.

Köszönjük Zsolti a beszélgetést!

Hajrá Kozármisleny!

 

 

Szólj hozzá a bejegyzéshez!