Nemzeti Sport – NB II Nyugat – félév értékelés

Ki állítja meg a Puskást?

Lassan két hete véget értek az NB II 2012–2013-as őszi szezonjának küzdelmei, amelyek a bajnokság jövő évi átszervezése miatt különösen izgalmasak voltak. A Nemzeti Sport Online szokás szerint értékeli a bajnoki félidényt: a mai, első részben a Nyugati csoporttal foglalkozunk. Itt a Puskás Akadémia gyakorlatilag végigverte a mezőnyt, az Ajka és a Kozármisleny már nem meglepetésre, hanem „menetrend szerint” remekelt, míg sok „nagy” csapat (ZTE, Gyirmót, Tatabánya, Sopron) jóval a várakozások alatt teljesített.

AZ ÉLMEZŐNY – HÁROM MEGLEPETÉSCSAPAT A DOBOGÓN, KETTEN CSALÓDÁST OKOZTAK

Nehéz megfelelő jelzőket találni a Puskás Akadémia FC őszi teljesítményére. A nyáron a Videotontól jogilag leváló, de a fehérváriak szakmai és anyagi támogatását továbbra is élvező együttes gyakorlatilag végigverte a mezőnyt, három döntetlen mellett az összes többi meccsét megnyerte! A csapatot rutinos és fiatal játékosok egyvelege alkotja, és a vezetők olyannyira jól válogatták össze a keretet, hogy az idősebb játékosok közül Polonkai Attila, Tóth Balázs és a 9 találattal házi gólkirály Zsolnai Róbert másodvirágzását éli, míg az ifjak közül ebben a félévben remek teljesítményével berobbant Kleinheisler László, Baracskai Roland és Margitics Andor is; az ő nevüket alighanem sokszor fogjuk hallani a jövőben. A gárda a legtöbb gólt szerezte és a második legkevesebbet kapta az ősz során, előnye 13 pont az első, feljutni akaró csapat előtt. Ezek után hatalmas meglepetés lenne, ha nem a Benczés Miklós által irányított akadémisták nyernék meg a bajnokságot. Ebben az esetben persze a nagy kérdés az lesz, hogy vállalják-e az indulást az első osztályban?
GÓLLÖVŐLISTA ÉLMEZŐNYE

11 gólos: Koller Krisztián (Kozármisleny)
9 gólos: Szabó Zsolt (Veszprém), Szöllősi Tamás (Baja), Zsolnai Róbert (Puskás FC)
8 gólos: Honma Kazuo (Veszprém), Oross Márton (Gyirmót)
7 gólos: Darko Pavicsevics (ZTE FC)

Aki laikusként közelít az NB II-es bajnokság küzdelmeihez, az azt gondolhatja, hogy az FC Ajka együttese csak azért áll a dobogó második fokán, mert mindegyik kiscsapat életében előfordulnak szerencsés időszakok, jól „elsült” mérkőzések. Pedig ez nem így van, a hosszú évek óta tartó szisztematikus munka hozta meg idén (is) gyümölcsét, és az ajkai koncepciót az sem zavarta meg, hogy a nyáron új edző, Németh Zoltán vette kezében a marsallbotot. A csapat kerete állandó, változás a nyáron is csak minimális volt, és a kevés új játékos – Kanta Szabolcs, Sowunmi Thomas – beépítésével még markánsabb lett az együttes támadójátéka, de eközben a védekezésről sem feledkeztek meg: az ajkaiak kapták a legkevesebb gólt (szám szerint 8-at) az ősz folyamán! Másrészt a Puskás FC mellett az Ajka a másik veretlen csapat a mezőnyben, így ha tavasszal nem következik be „földindulás”, kényelmesen biztosíthatja helyét az NB II jövő évi, egycsoportos mezőnyében.

Hasonló a helyzet a tavalyi szezon meglepetéscsapatánál, a Kozármislenynél is, amely idén is remek teljesítményt nyújt, és ez még nagyobb szó annak ismeretében, hogy a nyáron teljesen kicserélődött a keret. A távozók helyére szinte kizárólag fiatal, rutintalan labdarúgók érkeztek Pécsről, illetve olyan kluboktól, amelyek nem számítottak az adott játékosra. A siker elsősorban az edzőnek, Márton Gábornak köszönhető, aki ismételten jó érzékkel építette be csapatába az újonnan érkezőket, és a remek rajt (az első hat mérkőzésen öt győzelem) is kellő lendületet adott a gárdának. A Kozármisleny „játszós” futballt produkál, ez eredményre is vezet, hazai környezetben pedig nincs ellenfél az együttes számára: egyetlen döntetlen mellett az összes otthoni mérkőzését megnyerte! A csoport gólkirályát is a mislenyiek adják, Koller Krisztián középpályás létére szerzett ősszel 11 találatot. Ezek után már nagy csalódást jelentene, ha a Mislenynek nem sikerülne a bajnokság végén az első öt hely valamelyikén végeznie.

Évek óta lemarad a feljutásról a Gyirmót FC Győr, és kijelenthető, hogy már az őszi szezon után sincs reális esélye arra, hogy megnyerje a bajnokságot. A csapat bő kerettel, jó nevű, volt első osztályú játékosok tömkelegével rendelkezik (többek között Oross Márton, Csizmadia Csaba, Balog Zoltán, Molnár Balázs, Magasföldi József, Ferenczi István – igaz, utóbbi sérülés miatt hosszú időre kidőlt a sorból), mégsem volt képes kiemelkedő teljesítményre, egyetlen egyszer sikerült egymás után két mérkőzést megnyernie, míg fájó vereséget szenvedett a Puskás Akadémiától, a Haladás II-től és a Bajától. A 13 pontos hátrány ledolgozásához a tavaszi tökéletes szereplés mellett a riválisok botlása is kell(ene), de az sem kizárt, hogy a tavaszt már nem Csank János irányításával kezdi meg az együttes.

A tavaly az első osztálytól búcsúzó ZTE FC új edzővel, a korábbi zalai gólkirály, Preisinger Sándor vezetésével vágott neki a második ligának. Bár a szezon előtt nagy volt a fluktuáció, a keret nem gyengült jelentősen, hiszen az érkezők között volt Hajdú Norbert, Budovinszky Krisztián és Simonfalvi Gábor is. Az ősz igencsak nyögvenyelősre sikeredett, a rajt pedig még ennél is keservesebbre, hiszen az első hat meccséből mindössze egyet nyert meg a gárda. A szezon közben a pénzügyi problémák miatt ráadásul távozott a klubtól Mészáros Ferenc szakmai igazgató. A csapatnak a szezon elején nem volt klasszikus centere, ez a probléma Darko Pavicsevics visszatérésével oldódott meg, aki végül 7 gólt szerzett. Az ő eredményessége nagyban meghatározta a csapat játékát, neki köszönhető elsősorban, hogy a zalaiak az idény végére feljavultak és a biztos bent maradást jelentő ötödik helyen várhatják a tavaszt. Igaz, az azonnali visszajutás lehetősége biztosan elúszott, a Puskás Akadémiával szembeni 15 pontos hátrány ledolgozásához csodára lenne szükség…

A KÖZÉPMEZŐNY – REMEKLŐ ÚJONCOK, GYENGÉLKEDŐ VÉGVÁRAK

Újoncként szinte minden várakozást felülmúlóan szerepelt ősszel a Szombathelyi Haladás II. A „bőcsi Mourinho”, Tóth László által irányított gárda sok borsot tört a nagyok orra alá, legyőzte a Gyirmótot, a Veszprémet és a Tatabányát, míg döntetlent játszott a Puskás Akadémiával és a nagy rivális ZTE-vel. A keret zömében a szombathelyi akadémiáról kikerülő tehetséges fiatalokból áll, akik bizonyították, hogy érettek a másodosztályra, míg az utolsó fordulókban az első keretből különböző okok miatt kikerült Korolovszky Gábor és Kenesei Krisztián is segítette a csapatot.

Remekül sikerült a Bognár György által irányított újonc, a Csákvári TK ősze. A csapat zömében az NB III-a bajnokságot megnyerő játékosokra épül, illetve a keret Bognár korábbi együttesétől, Bajáról egészült ki több játékossal – a másodosztály szintjéhez képest nem nevezhető acélosnak. Bár a rajt nem sikerült jól, első öt meccséből csak egyet nyert meg a gárda, később szépen belelendült, és az utolsó öt mérkőzéséből négyet megnyerve osztályozós pozícióba küzdötte fel magát. A ZTE és a Szigetszentmiklós legyőzése a bravúr kategóriába tartozik, és összességében a csapaton „vastagon” látszik az 50-szeres válogatott futballista munkája.

Pályája felújítása miatt az első hat fordulóban ötször is idegenben lépett pályára Horváth Ferenc irányításával a Szigetszentmiklósi TK, de a fiatal szakember nem az ezeken a meccseken elszenvedett négy vereség következtében állt fel a kispadról, hanem azért, mert elfogadta az első osztályú Kecskeméti TE ajánlatát. A BKV Előre elleni győztes találkozón pályaedzője, Szamosi Tamás irányította a zöld-fehéreket, aki aztán egy fordulóval később követte a mestert Kecskemétre. Mivel sokáig nem találtak megfelelő helyettest az edzői posztra, így az őszt végül a megbízott tréner, Várhidi Péter irányításával játszotta le a Szigetszentmiklós, váltakozó sikerrel: a Puskás Akadémia, a Csákvár és a Győr II elleni vereségek miatt csak az osztályozós pozíció jött össze, és érdekesség, hogy egyedüliként a mezőnyben a csapat nem játszott döntetlent.

Jócskán elmaradt a várakozásoktól a stabil háttérrel rendelkező egyik régi „fellegvár”, az FC Tatabánya, amelynél a szezon előtt célként még a feljutás is szóba került, azonban a gárda csak középcsapat szintjén teljesített. Bár bravúrokra képes volt, a kötelezőnek vélt győzelmek közül nem tudta hozni a tartalékcsapatok – tehát a Haladás II, a Paks II és a Győr II – elleni találkozókat sem. Ezt a teljesítményt a szurkolók sem méltányolták, a Puskás Akadémia elleni hazai vereséget követően kórusban szidták a játékosokat és a vezetőedzőt, sőt még a kék-fehérek pályára lépések számában csúcstartó játékosát, Szabó Györgyöt sem kímélték, a legendával is lökdösődni kezdtek…

Nagy reményekkel várta a rajtot az ősz után mindössze 10. helyen álló Veszprém FC. Vágó Attila együttese a nyáron jól erősített, azonban a nyári felkészülés végén elveszített két kulcsjátékost, a megsérülő kapust, Tarczy Pált és a Ciprusra engedély nélkül „elszökő” Thiagót. Nélkülük nem úgy jöttek az eredmények, ahogy a közvélemény várta; a kiegyensúlyozottság hiányzott a veszprémiek teljesítményéből, és az, hogy nem tudtak bravúrokat bemutatni: az erősebb gárdák közül kikaptak a Gyirmóttól, a Tatabányától és a Kozármislenytől is. Bár a szezon végére Thiago visszatért, érdemben nem tudott segíteni csapatán, amely a bajai 9–1-es siker és a Csákvár elleni győzelem után a hajrát két vereséggel zárta. Annak fényében persze nem rossz a megszerzett 19 pont, hogy időközben kiderült, a játékosok szeptember óta nem kaptak sem fizetést, sem prémiumot…

Ősszel az egész NB II-es mezőny legnagyobb csalódását a Soproni VSE okozta. A soproniak nyáron tizenöt új (köztük rengeteg, NB I-et is megjárt) labdarúgóval erősítettek, ezek után hatalmas bukás a 11. helyezés. Még Soós Imre irányításával kezdte az idényt az együttes, de mivel az eredmények nem úgy jöttek, ahogyan azt a vezetők elvárták – becsúszott Pakson egy vereség, és a Csákvár elleni otthon csak ikszelt a gárda –, az Ajka elleni döntetlen után az elöljárók megváltak a trénertől. Helyét az addigi másodedző, Bücs Zsolt foglalta el, aki két, 3–0-s vereséggel nyitott, és a Kaposvár II elleni siker után a hajrá is tragikusra sikerült: az utolsó három őszi fordulóban mindössze egy pontot szerzett az SVSE, többek között kiütéses vereséget szenvedett a BKV Előrétől. Az egyetlen pozitívum, hogy Bücs több soproni nevelésű fiatalt beépített a csapatba, a 18 esztendős Pados Patrik és a 16 (!) évesen bemutatkozó Pető Benjámin nagy reménysége a soproni labdarúgásnak. A nyáron sok pénzért szerződtetett „sztárjátékosok” nagy része pedig a télen távozhat…

Nyáron vérrel-verejtékkel vívta ki a bentmaradást a Győri ETO II, amelyet az idei bajnokságban is Sándor István edző készít fel. A győriek vállán az átszervezés miatt már nincs teher (hiszen jövőre így is, úgy is NB III-asok lesznek), a teljesítményük viszont továbbra is rapszodikus: képesek az erősebb csapatok megszorongatására, de szériában nem tudtak jó eredményeket elérni. Az „állandó” visszajátszó Jarmo Ahjupera (ő nyolcszor lépett pályára az NB II-ben) mellett – fejlődése szempontjából – az első csapatban is bemutatkozó, tehetséges középhátvéd, Lang Ádám és Igor Nicsenko fia, ifj. Igor Nicsenko számára is remek terep a győri második csapatban való szereplés lehetősége.

Újoncként jól kezdte az őszt a Kaposvári Rákóczi II, Barna László együttese az első tíz fordulóban csupán három vereséget szenvedett, és több mérkőzésen is felszabadult játékának (Szigetszentmiklós, Veszprém) köszönhette sikerét. Az utolsó öt meccs azonban nem sikerült jól, ezeken négyszer is vesztesen hagyta el a pályát az együttes, ez sokat ront az összképen. A kaposváriaknál az ősszel több tehetség is bontogatta szárnyait, érdemes lesz a későbbiekben figyelni Katona Györgyre (aki mesterhármast is szerzett), Házi Bencére és Fenyvesi Olivérre is.

A HÁTSÓ RÉGIÓ CSAPATAI – AKIKNEK SZINTE REMÉNYTELEN A HELYZETÜK

A tavaly viszonylag könnyen kivívott bent maradás után az idén sokkal nehezebb szezont fut a BKV Előre. A sok távozó miatt a csapatot a nyáron újjá kellett építeni, ráadásul az első két fordulóban elszenvedett két vereség után igen nehezen ment a talpra állás. Menczeles Iván együttese az első tizenkét bajnokiján mindössze egy győzelmet aratott, és bár a szezon hajrájában, a Soproni VSE kiütése (5–0) után felcsillant a remény a felzárkózásra, az utolsó két őszi meccs is vereséggel zárult. A kötelező győzelmek hiányoztak a leginkább, tavasszal ezek „behúzása” mellett több bravúrra is szüksége lenne a gárdának ahhoz, hogy legalább osztályozós pozícióban végezzen.

Gyengén sikerült az ősz az MVM Paks II számára, amelynek elsődleges oka az, hogy a tavalyi szezonhoz képest kevesebb visszajátszó segítette a paksi fiatalokat a mérkőzéseken. A csapat főleg idegenben játszott megilletődötten, házon kívül mindössze egyetlen pontot gyűjtött, és a mezőnyben a legkevesebb gólt szerezte. Persze a másodosztály jövő évi átszervezése miatt a legfőbb cél, a fiatalok versenyeztetése biztosított, ennél több pedig idén nem kell a paksiak számára. Lengyel Ferenc edző számára pedig így is továbblépést hozhat a szezon, hiszen a legfrissebb hírek szerint a Keleti csoportban szereplő Szeged 2011 vezetőedzőnek hívja.

Tragikus félidényen van túl a Bajai LSE, amely teljesen kicserélődött, meggyengült játékoskerettel vágott neki az idénynek, és ez meg is látszott a teljesítményén. A csapat a rajton 6–1-es vereséggel nyitott, első pontjait a hatodik fordulóan szerezte meg, és a Gyirmót elleni bravúrgyőzelmen kívül nem sok pozitívumot tud felmutatni. A Veszprém elleni 9–1-es, sokkoló hazai vereség után aztán még Goretich Krisztián vezetőedző is arról beszélt, hogy játékosai teljes mértékben cserbenhagyták. A csapat rekord közeli, 45 (!) gólt kapott eddig a bajnokságban, a téli szünetben ezért a játékoskeretben várhatóan nagy változásokra kerül sor.

Forrás: www.nso.hu

Szólj hozzá a bejegyzéshez!