Márton Gábornál nem csoda a munka

A pecsinapilap.hu interjút készített vezetőedzőnkkel.

A volt pécsi futballistánál, Márton Gábornál nem csoda a munka

A labdarúgó NB II. Nyugati csoportjában harmadik helyen áll a Kozármisleny 32 ponttal. Ezzel a teljesítménnyel a Keleti csoportban feljutó helyen állna a csapat. Van-e titok Kozármislenyben, hiszen ugyanekkor a költségvetést tekintve sereghajtók közé tartoznának.

– Mi a titka a kozármislenyi csodának?

– Nem tudom, beszélhetünk-e titokról vagy csodáról – kezdte Márton Gábor, a kozármislenyiek vezetőedzóje. – Nem hinném, hogy a folyamatos, tudatos munka csodának számítana. Az tény, hogy minden ellenféllel szemben igyekszünk a saját stílusunkat játszani, ezt következetesen bevasaljuk a játékosokon. Ehhez persze az is kell, hogy megfelelő emberekkel tudjunk együtt dolgozni, vagyis nagyon fontos a kiválasztás mind emberileg, mind szakmailag. Ez általában 95 százalékban sikerül is.

– Mi történik abban az esetben, amikor nem?

– Általában egy érkező játékost egy-két hétig tesztelünk. Ennyi idő alatt kiderül, mire képes, mit tud, mennyire akar. De az öltözőben az is, milyen habitusú, mennyire fogadják el a társak. Általában először a csapat régebbi játékosaitól érkezik visszajelzés, ha valami nem stimmel. De mint mondtam, erre kevés példa van. Sok mindenben kikérem a meghatározó játékosok véleményét, gyakran a taktikában is. Úgy gondolom, ha rend van az öltözőben, akkor nem a fegyelmezéssel megy el az idő. A futballisták egymást formálják, sokat vannak együtt a pályán kívül is, edzések, meccsek előtt, után is igyekeznek hamarabb érkezni, illetve nem rohannak haza. Vannak közös bulik, így aztán a rendszer hamar kidobja a “selejtet”.

– Ez azért nem könnyű feladat, amikor rendre kicserélődik a társaság, a nyáron is egy csapatra való játékos távozott és érkezett.

– Mindig megvan az a mag, amelyikre lehet hallgatni. Ez kialakul, ebbe a folyamatba nem is akarok beleavatkozni. Várhatóan egyébként a télen is lesz mozgás, hiszen többen például Pécsről érkeztek kölcsönbe, várhatóan így lesz ez a télen is. Szakmailag is szükséges a frissítés, mert szélső védőkben és befejező csatárban erősítenünk kell.

– A kozármislenyi csoda titkával kezdtük, visszatérve erre, milyen a visszhang a riválisok köréből, különösen annak fényében, hogy éles a harc a jövőre szűkített NB II. miatt, és a klubok nagy része emiatt sokszoros költségvetéssel dolgozik, mint a Kozármisleny?

– Azoknak adok a véleményére, akik már letettek valamit az asztalra a futballban. Így például sokat jelent Csank János dicsérete, a Győr II-nél dolgozó Sándor István pozitív értékelése, vagy a zalai sajtóvisszhang az ottani meccsünk után. Ugyanakkor úgy vélem, nem az a fontos, mit mondanak mások, mert sokszor a savanyú a szőlő effektust érzem mögötte. Az a célunk, hogy kulturáltan futballozzunk, és az említett szakember visszajelzése alapján jó úton járunk.

– Említettük a költségvetést. Mivel sikerül motiválni a játékosokat, hiszen a pénz ezek szerint nem a fő mozgatórugó?

– Nem gondolom, hogy különösebb motivációk kellenének egy-egy meccs, vagy edzés előtt. Hiszem, hogy vannak olyan értelmesek a fiúk, hogy amikor belépnek az öltözőbe, attól fogva a végén a zuhanyig csak a futballra koncentrálnak. Mivel nyilván ők is szeretnének több pénzt keresni a futballal, tudják, hogy előrelépni csak sikeres csapatból lehet, tehát az ő érdekük is, hogy az élmezőnyben szerepeljünk. Persze nem berzenkednék, ha például külön prémiumot kapnánk, ha kivívnánk a jövő évi, csökkentett létszámú NB II-ben az indulás jogát.

– Eleinte nem volt felhőtlen a viszonya a játékvezetéssel, most viszont már akadtak olyan hangok is, hogy a Kozármisleny a bíróknak is köszönheti eredményeit. Mi változott?

– Sok minden. Én is átálltam egy más szemléletre, ami persze nem megy egyik napról a másikra, de nyilatkozataimban nem foglalkozom a játékvezetéssel, és a kispadon is igyekszem visszafogni magam. Ugyanakkor a játékvezetői kar részéről is tapasztalok változást, egyre inkább partnernek tekintik a játékosokat és az edzőket is. Így, ilyen hangulatban pedig kevesebb a konfliktus is. Ugyanakkor azt gondolom, a megszerzett 32 pont nem a véletlen szerencse műve.

– Ha évtizedek múlva visszatekint kozármislenyi munkájára, mi jut eszébe róla? Lehet valaki próféta saját hazájában?

– Az biztos, hogy fontos mérföldkő, kiemelkedő helyen szerepel majd az emlékeimben.

Forrás: www.pecsinapilap.hu

Szólj hozzá a bejegyzéshez!