Klubtörténet 6. rész

1999–2000: Egy hellyel elmaradva a bronzos pozíciótól

Utólag persze mindenki bölcsebb, mint egy adott év elején, közepén, vagy a vége előtt. Különösen igaz ez a labdarúgásra. Ismerve a Kozármisleny későbbi, sokkal nagyobb sikereit, bizony nem volt túlságosan emlékezetes a 4. helyezés. De akkoriban nem tűnt különösebb csalódásnak, hogy az együttes az élbolyban végzett a Baranya megyei I. osztályban. Főleg akkor, ha tudjuk, egyes klubok soha még a közelébe sem jutnak a dobogónak, még a IV. osztályban sem.

Tisztára olyan volt a helyzet az év elején, mint a béke és nyugalom szigetén. Ugyanis a fiúk három győzelemmel kezdték az idényt, méghozzá Horváth János irányításával. Aztán kissé tarkábbá vált a kép, becsúsztak vereségek, jöttek döntetlenek is, ennek ellenére megfelelő mederben haladt a képzeletbeli uszály.

Cseppet szándékos képzavarral élve, tavasszal viszont a vízi jármű félig-meddig zátonyra futott. Bár sikert hozott az első tavaszi játéknap, utána vesztés jött soron, ám ez sem okozott óriási gondot. Mert sorrendben öt nyerés következett, szóval semmi veszélyt nem lehetett látni előre. Mert a veszélyek már csak ilyenek!

Zsinórban három fiaskó azt jelentette, a vezetőedzőnek távoznia kellett, méghozzá a 24. játéknap után. Ekkor érkezett a nagy „beugró”, egykori játékos, edző, későbbi elnök, vagyis Feleki Attila. Egy döntetlennel kezdett, majd pont nélkül maradt, a játékosaival együtt. Ennyi idő elég is volt megtalálni Réfi Gábort a kispadra, vele aztán sikerült jól befejezni a sorozatot. Méghozzá a 4. helyen.

Az éves teljesítményhez talán a legtöbb köze Béres Attilának, meg Szepesi Zoltánnak volt, mindketten 29 esetben voltak a gyepen, a 30 bajnokiból. Szorosan mögöttük állt Both Balázs (28), illetve Lauer Norbert (27) strigulával. De mindenképpen ebbe a sorba kívánkozik Torma Béla (24) hálóőr neve is. Aki ráadásul 10 esetben gólt sem kapott. Igaz, az nem csak a saját érdeme volt, hanem a védelemé is, de az szinte természetese dolog, kár is külön említeni.

A támadókra rátérve, az ötven találatból messze a legtöbbet Lauer Norbert vállalta el, a maga 15 hálózörgetésével. Amik között akadt két triplázás, meg négy duplázás is. Mögötte a házi góllövőlistán Máté Zsolt állt holtversenyben Szepesi Zoltánnal, 8-8 találattal.

Ennyit tehát egy „vegyes” szezonról, amit sokkal jobbak követtek, de már a harmadik évezredben.

Pucz Péter

A korábbi bejegyezéseket is tartalmazó klubtörténeti leírás a Klub/Klubtörténet menüpontok alatt, IDE KATTINTVA közvetlenül is elérhetőek.

Szólj hozzá a bejegyzéshez!