Klubtörténet 5. rész

1998– 1999: A dobogó aljáról szép volt a kilátás

Egy érmet általában nem kell megmagyarázni! Kivéve, ha valaki a világbajnoki döntőben marad alapul, mint Magyarország együttese az 1954-es berni fináléban, az NSZK-val szemben. De a Kozármisleny SE együttesét a nemzetközi porondon ehhez hasonló veszélyek nem fenyegették. Viszont a labdarúgó megyei I. osztályban, az 1998–1999-es sorozatban a végén a bronz jutott az együttesnek, ami mint tudjuk, szépen csillog.

Nem árt megjegyezni, hogy a Manchester United sem lett rögtön a sportág óriása. Odáig el is kellett araszolniuk a legényeknek. Más dimenzióban, a Kozármisleny számára is meg volt írva egy hosszú, rögös út, amin végigjárva, akadtak fontos részsikerek. Ilyennek nevezhetjük bátran azt, amikor a baranyai bajnokságban, a képzeletbeli dobogó legaljáig jutott el a közösség. Azért mégis jobb onnan körbetekinteni, mint mondjuk a 12. posztról a nyakakat nyújtogatni.

Rosszul indult a dolog, mégis remek lett a vége. Vagyis a Mészáros Ferenc edző által irányított csapat két vereséggel kezdett. Utána, ha nehezen is, de beindult a gépezet. Győzelem (a somberek ellen vendégként, 5-0-ra), döntetlen, majd ismét ugyanaz. Ezekkel az eredményekkel kezdte meg a felzárkózást a Kozármisleny. A 7., meg a 8. játéknapon mégis kifogott rajtuk az ellenfél, pont nélkül maradtak a srácok. Hogy azután az őszt veretlenül, 5 sikerrel, 2 „x”-es típussal zárják.

A tavaszi széria már tényleg olyan volt, amire mindenki régen várt. Az osztály meghatározó alakulatává lépett elő a kék-fehér csapat. Annak ellenére is, ha hozzátesszük, ismét két vereséggel rajtoltak el. Talán azért, nehogy szóba kerüljenek a feljutásért vívott harcban. Mindegy is, az utolsó 10 játéknapon 1 esetben lett eldöntetlen a végeredmény. A zsinórban megszerzett 28 pontra csak csettinteni lehetett.

Szégyen ide, meg oda, a 30 csata egyik jegyzőkönyve, de még a sajtótudósítása is elveszett, vélhetően elfújta a szél. Ezért csak annyit tudunk, miszerint Tábit Sándor végig a kapuban álldogált, néha repkedett. A kimutatások alapján 29 esetben védett, ami bizonyos. Vele szemben Jagicza Gábor Lauer Norbert társaságában 28 fellépést jegyzett, egyet meg a történetírók nem írtak fel helyettük.

Az 56 elért gólból 8 fűződött Szepesi Zoltán nevéhez, tőle eggyel lemaradva került fel a listára Lauer Norbert.

A kispadon ugyan végig Mészáros Ferenc ült, de egyszer – ma már nem tudni miért – nem ért rá. A beugró helyette Feleki Attila volt a 25. játéknapon, aki győzelmet ünnepelhetett a Felsőszentmárton ellenében (2-0).

Pucz Péter

A korábbi bejegyezéseket is tartalmazó klubtörténeti leírás a Klub/Klubtörténet menüpontok alatt, IDE KATTINTVA közvetlenül is elérhetőek.

1 hozzászólás

  1. Zoli szerint:

    Szégyen ide, meg oda, a 30 csata egyik jegyzőkönyve, de még a sajtótudósítása is elveszett, vélhetően elfújta a szél. 

    A korabeli Dunántúli Naplókból részletesen kigyűjtöm majd a meccseket.
    Nem szent írás, de tájékoztató jellegűnek elmegy.

    A Felsőszentmárton elleni meccs úgy emlékszem egy halasztott meccs volt, szerdán játszották le, mert a meccs napján özönvíz szerű esőzés volt, és a pálya bokáig állt a vízben.
    Rohantunk haza, hogy láthassuk, megérte!

Szólj hozzá a bejegyzéshez!