Klubtörténet 14. rész

2007–2008: A hetedik hely igazi meglepetés volt

Szerencsére nem azoknak lett igazuk, akik féltették a Kozármisleny együttesét a labdarúgó NB II Nyugati csoportjának mezőnyében. Az újonc ugyanis simán, különösebb gond nélkül maradt az osztály tagja, a hetedik helyezés pedig kellemes meglepetés volt mindenkinek. Leginkább talán Markó Lajosnak, a szakképzett „mindenesnek”, aki örökké kincstári pesszimizmussal szokta böngészni a táblázatot, kedvenc csapatát keresve benne. Szuggerálva a sorokat, oszlopokat, minél feljebb tornászva a fiúkat.

Igazi sporttörténelmi esemény volt, amikor a kozármislenyiek a kiváló erőkből álló Szombathelyi Haladás ellen bemutatkozhattak a hazai foci második vonalában, idegenben. Bár vereség lett a nyitány vége (2-1), a látogatók nem vallottak szégyent. A második fordulóban a Felcsút győzött a ’mislenyi pályán (0-3), de aztán Pápán sikerült elcsípni az első pontot is (2-2) is. Az első siker idegenben, Pesterzsébeten született meg (0-1), akkor aztán már mindenki elhitte, nem pofozógép lesz a csoport új tagja.

A pompás széria igazán a 7.-től a 14. játéknapig tartott. Akkor – nem sorrendben – de négy győzelem, meg négy döntetlenes pontszerzés következett el. Igaz, az utolsó őszi fordulóban becsúszott a „zakó” a Barcs ellen pályaválasztóként, mégis jól alakulat a dolgok.

A következő év első összecsapása végén sem járt pont a gárdának, azt követően viszont elkezdődött egy különös széria. Ugyanis Bene Ferenc tanítványai zsinórban hét esetben osztoztak meg a pontokon az ellenfelekkel. Ezt követően a szakember távozott, mert máshová hívták dolgozni. Korosecz Tamás beugrása jól végződött, egy „x” került a neve mellé. Ezt követően vette át a váltóbotot Márton Gábor, akivel 3 nyerés, meg még háromszor 1-1 pont volt a termés. Meg 14 veretlenül megvívott csata, amin szinte ámult futballvilág magyar része.

Nem feledkezhetünk meg egy fantasztikus sorozatról sem. Ugyanis Antal Sándor kapus, a védelem komoly támogatásával, a 6., meg a 15 forduló között, 763 percen keresztül nem kapott gólt. Ezek között volt 8 teljes mérkőzés, meg két „töredék”, az elején, illetve a végén. Aztán a mágiát a barcsiak törték meg, mert már nagyon unták a dolgot. A csúcsok már csak ilyenek, nem végtelenek, bár megszakíthatóak. Megismételni, megdönteni még nehezebb egy ilyen rekordot.

A legtöbbször Tóth Zoltán, Finta Zoltán, valamint Kutyáncsánin Jevrem volt a pályán, 30-ból 29 esetben. Egyel mögöttük fejezte be a bajnokságot Suba János, Éles Andrással párban. A 26 meccses kapus, Antal Sándor is sokat tett hozzá a látványos varázslathoz.   Természetesen a 25-ös trióról, Tasselmájer Tamásról, Laki Zoltánról, meg Hergenrőder Tamásról sem feledkezhetünk meg. Utóbbi ekkor már jogi doktorként rúgta a bőrt a gyepen.

A 31 szerzett gólból Lauer Norbert 9-et „vitt el”, Tóth Zoltán 5-ig jutott, Laki Zoltán 4-ig lépdelt. Hergenrőder Tamás 3 gólja már nem volt elég a képzeletbeli dobogó legalsó fokára sem.

De ez senkit sem zavart, mert a gárda csodás, már-már hihetetlen idényt fejezett be. Bár még mindig volt út feljebb is, ha ezt csupán csak kevesek tudták is elképzelni.

Pucz Péter

A korábbi bejegyezéseket is tartalmazó klubtörténeti leírás a Klub/Klubtörténet menüpontok alatt, IDE KATTINTVA közvetlenül is elérhetőek.

1 hozzászólás

Szólj hozzá a bejegyzéshez!