Klubtörténet 12. rész

2005– 2006: Visszaesés a feljutás előtti évadban

Természetesen a tárgy időpontban nem lehetett tudni, de még sejteni sem nagyon, hogy a Kozármisleny az utolsó előtti szezonját tölti a harmadik vonalban a következő évi bajnoki cím előtt. A mutatott játék semmiképpen sem jelezte a további hatalmas előrelépést. A csapat egy volt a többi között az NB III Dráva-csoportjában. A hetedik hely olyan volt, mint amikor valamire azt mondják: „ártani nem használ”. Aminek ugye sok értelme nincsen. De legalább lehet majd hasonlítani a jobb idényeket ehhez.

Visszanézve egy képzeletbeli filmet, semmi különleges nem történt a csapattal az ősz során. Legalábbis olyan nem, ami miatt „látó embert”, kézrátétellel gyógyítót, javasasszonyt kellett volna kirendelni a játékosok, meg az edző, Udvardi Zoltán mellé. Két győzelem után jött egy vereség, aztán meg döntetlenek, nyerések váltogatták egymást, kevés fiaskóval színesítve. Ezzel le is pergett az őszi szakasz.

A tavasz viszont már izgalmasabbra sikeredett. Hiszen 270 perc alatt 9 pont került az együttes neve mellé a rajtot követően. Ekkor biztos sokan elhitték, hogy nagyon jók a maguk posztján. Erre aztán 4 vereség következett, szorosan egymás után, nulla ponttal. Ezt követően ismét akadtak részsikerek, bár a befejezés szintén gyatrára sikeredett. Előbb három vesszőfutás, aztán 1 pontocska a bajnok otthonában, vendégségben, a záró fordulóban. A hullámvasút olyan volt, mint egy szeszélyes asszonyság viselkedése. Ennyiben a Juventus, az „Öreg Hölgyként” emlegetett olasz sztárcsapat akár testvéregyesületté is előléphetett volna.

A 30 játéknapon a legtöbb lehetőséget a játékra Hergenrőder Tamás kapta, mindig a kezdőben jutott neki hely, igaz, öt esetben lecserélték. A 29-szer a labda elindulásánál ott toporgó Lauer Norbert viszont 4 esetben lépett le a színről, még a lefújás előtt. Utána Dalmi Tibor jött a listán, aki 28 esetben kapott bizalmat a szakmai vezetéstől. Szorosan mögötte, de eggyel lemaradva már ketten is sorakoztak az idény végeztével. Közéjük tartozott Both Balázs, Kovács Péterrel párban. Mögöttük kevésbé volt szoros a verseny, bár Gergely Gábor, meg Farkas Máté 24-24 strigulája sem kevés ebben a kategóriában.

Az együttes a bajnokság során 49 esetben vette be az ellenfelek hálóját. A legaktívabb – szinte természetes módon – Lauer Norbert volt a maga 13 találatával. Őt követte a 7-ig jutott Kanizsai Péter, de nem egyedül. Ugyanennyi esetben lehetett ugyanis ünnepelni Hergenrőder Tamást. A nevezett trió összehozott tehát 27 gólt, ezzel vitték is a prímet. De azért Tóth Zoltán 4 gólöröméről se feledkezzünk meg!

Így álltak tehát a dolgok akkor, amikor csupán a legelfogultabb drukkerek látták az NB II-es szebb jövőt. Meg előtte egy aranyérmet, búcsúzásként, a harmadik osztályban. De arról most egy szót se!

Pucz Péter

A korábbi bejegyezéseket is tartalmazó klubtörténeti leírás a Klub/Klubtörténet menüpontok alatt, IDE KATTINTVA közvetlenül is elérhetőek.

Szólj hozzá a bejegyzéshez!