Klubtörténet 10. rész

2003– 2004: A tizedik hely könnyedén elillanó emlékkép

Kimondottan jól indult a játék a kozármislenyiek számára. Aztán akadtak komolyabb mélypontok is a sorozat folyamán a labdarúgó NB III Dráva-csoportjában. A hajrában még egy edzőcsere is belefért a történetbe. Aminek a végén a gárda a 10. helyen ért célba. Az pedig azt jelentette, komoly nyomokat nem hagyott a széria a drukkerek lelkében. De legalább komolyabb sérüléseket sem okozott!

Két győzelem közé két döntetlen ékelődött be, vagyis 8 ponttal kezdődött az idény. Mire többen elhitték, milyen jó az együttes, érkezett is három kijózanító pofon, ami nulla pontot ért. Az őszi hajrá viszont felért egy kisebb rémálommal. Hiszen a bajnokság első felének végén, sorrendben öt vereség követte egymást, ami azért már nem kevés!

A tavasz jobbra sikeredett, mivel egy pontosztozkodás után három siker érkezett, egymás után. A 27. játéknapot követően – miután otthon sikerült 1-0-ra legyűrni a Hidas együttesét –, a szakvezetés megegyezett Tihanyvári László edzővel abban, miszerint nem folytatják közösen a munkát. Ma már nehéz lenne pontosan kideríteni az okokat, s ez nem is igazán lehet a célunk.

Mindenesetre a tevékenységet Udvardi Zoltán folytatta, de vele háromszor 90 perc alatt nem sikerült pontot gyűjteni. Igaz, később alaposan javított a szakember a mérlegén, ám az indulás kissé bukdácsolósra sikeredett. A táblázaton a 10. hely jutott a ’mislenyieknek, vagyis volt már jobb szezonjuk a legényeknek.

A 30 forduló során Lauer Norbert (29) volt a  legtöbbet a pályán, őt követte a sorban Tóth Zoltán (28), eggyel elmaradva mögötte Kanizsai Péter (27) járt. A 26-os meccsszámot viszont Kurucsai Kornél, Fülöp Elemér, valamint Papp János is elérte. Ezt az elit sort Bánfai Zsolt (25) zárta le. Ők tettek a legtöbbet a mindenkor gyepen lévők közül, legalábbis időben mindenképpen.

A házi góllövőlistát viszont Lauer Norbert vezette, a 20 találatával. Ami a szakosztály által elért 49 találatot vizsgálva igazán dicséretes teljesítmény. Lévén 40,8%-os a mutató, amit még a Bayern Münchennél sem kellene letagadni. Igaz, ott azért más dimenziókról van szó, de a számok ott is csak számok. A helyi „ezüstcipő” Schweitzer Norbertnek (7) jutott volna, a „bronzos” változatot Hergenrőder Tamás vehette volna át, de nem létezett ilyen elismerés.

Ekkor viszont még nem lehetett tudni, de sokkal jobb idények előtt állt a klub. Amiről természetesen meg is emlékezünk az elkövetkezőkben.

Pucz Péter

A korábbi bejegyezéseket is tartalmazó klubtörténeti leírás a Klub/Klubtörténet menüpontok alatt,IDE KATTINTVA közvetlenül is elérhetőek.

Szólj hozzá a bejegyzéshez!