Klubtörténet

2015-2016: A MISLENYI CSODA

A 2014/2015-ös szezon végén az NB III-as csapatok közül a legjobb nem feljutó helyen végeztünk, érvényes másodosztályú licenccel rendelkeztünk, ennek ellenére a megüresedő NB II-es helyre mégsem minket kértek fel, hanem a legjobb kieső Siófokot.

Hatalmas bizonytalanság övezte a döntés megszületéséig tartó pár hetes időszakot, és az MLSZ döntés meghozatala után sem lett sokkal jobb a helyzet.
Felmerült a megszűnés gondolata is, aztán következett az NB III – Megye I – majd újból NB III-as indulásnak a lehetősége, szerencsére maradt végül az utóbbi.

Nagy siker, hogy a bizonytalan időszakban a „magot” sikerült együtt tartani és ahogy szokták mondani: „a bajban ismerszik meg az igaz barát”, megtudhattuk, kik azok akikre igazán számíthatunk. Sokan a nehéz és bizonytalan időben is kitartottak mellettünk, függetlenül attól, hogy melyik osztályban indultunk volna.

Szakmailag nem volt éppen ideális a nyár, későn kezdtünk, rövidített felkészülés mellett és leszervezett edzőmeccsek hiányában féltettük a csapatot a bajnoki küzdelmektől.
Aztán ami ezek után következett, azt nem lehet másképp nevezni, mint a MISLENYI CSODA!
Az első két bajnoki forduló még döcögősre sikeredett, de a folytatásra jelzőket is nehéz találni.

Az NB II-es Siófokot fogadtuk a Magyar Kupában és bár a rendes játékidőben 2-2-re végeztek a csapatok, de osztálynyi különbség volt a javukra.
A hosszabbításban már nem volt kérdés, 4-2-vel magabiztosan jutottunk tovább.

Miközben a bajnokságban továbbra is veretlenek voltunk, a következő kupakörben az NB I-es Puskás Akadémiát láttuk vendégül, ahol bár semmi sem szólt mellettünk – talán csak az, hogy a labda gömbölyű -, mégis hatalmas meglepetésre 2-0-ás különbséggel továbbjutottunk.

A siker olyan önbizalmat és lendületet adott a csapatnak, amitől tovább szárnyalt nemcsak a Magyar Kupában, de a bajnokságban is.

A Puskás Akadémia legyőzése után kiemelt média figyelmet is kapott a HR-Rent Kozármisleny és a következő fordulóban egy újabb NB I-es csapatot, a Diósgyőrt fogadtuk, amit az MTV élő adásban közvetített. A találkozón újabb bravúrt láthattak nemcsak a kozármislenyiek, hanem immár országos szinten a televízió nézők is, mert Beke Péter góljával 1-0-ra nyertünk és bejutottunk a legjobb 16 közé.

A 8 közé jutásért, már oda-visszavágós rendszerben dőlt el a továbbjutás, de a mislenyi csoda tovább folytatódott.
A Bp. Honvéd ellen a fővárosban kezdtünk és újabb bravúros eredményt produkálva 2-1-re győzni tudtunk.
A visszavágón már futball láz uralkodott Mislenyben, nézőcsúcs mellett történelmi tettet hajtottak végre Németh Zsolt tanítványai, 2-1-es sikerrel, kettős győzelemmel búcsúztatták a nagy múltú fővárosi alakulatot és bejutottak a legjobb 8 közé.

A csoda kis híján tavasszal is folytatódott, Békéscsabán a negyeddöntőben vezetni tudtunk, de két elkerülhető góllal végül a Békéscsaba 2-1-re nyert, ami mislenyi szempontból még így sem tűnt rossz eredménynek.
A visszavágón ismét megteltek a kozármislenyi lelátók és Kocsis góljával a vezetést is megszereztük, ezáltal továbbjutásra álltunk.
A Békéscsaba nem volt jobb nálunk, viszont az élvonalbeli rutinjukat kihasználva a semmiből, egy pontrúgás után egalizáltak, és ha nehezen is, de továbbjutottak.
Az 1-1-es döntetlen vereséggel ért fel számunkra, de semmi szégyenkezni valónk nem volt, sőt minden edző, játékos és szurkoló büszke lehetett, mert nagy tettet hajtott végre a HR-Rent Kozármisleny, négy magasabb osztályú ellenfelet búcsúztatva (ebből a Bp. Honvédot oda-vissza legyőzve) a Magyar Kupa legjobb 8 csapata közé jutott.

A bajnokságban egészen márciusig veretlenek maradtunk, hatalmas fölénnyel vezettük a tabellát, amikor pár nap híján egy év veretlenség után veszítettünk Szegeden, így már csak az maradt a kérdés, hányadik fordulóban nyerjük meg a bajnokságot.

A tavasz ugyanakkor nem volt zökkenőmentes, márciusban elkezdődött a mislenyi pálya felújítása, ami miatt a csapat mind az edzésekre mind a hazai bajnoki mérkőzésekre vendégségbe kényszerült.

Kellett egy kis idő, míg a játékosok alkalmazkodtak a megváltozott helyzethez, de végül a feljutást 7 fordulóval a vége előtt, a bajnoki címet pedig rá 1 hétre ünnepelhettük.

A szezon végén a HR-rent Kozármisleny neve mellett 81 megszerzett pontot és 81-15-ös imponáló gólarányt láthattunk, a 32 mérkőzés alatt csupán egyszer szenvedtünk vereséget.

A 2015/2016-os év mindenképpen a kozármislenyi labdarúgás aranyoldalaira kívánkozik, hiszen a 9 évvel korábbi NB III-as bajnoki cím után ismét megnyertük (második alkalommal) az immár 3 csoportosra szűkült harmadosztályt és ismét feljutottunk az NB II-be.

A 2015/2016-os HR-Rent Kozármisleny sikereinek letéteményesei:
Szakmai stáb: Németh Zsolt vezetőedző, Kovács Zoltán edző, Pókos Csaba edző, Kurucsai Kornél kapusedző, Kovács Ernő gyúró.
Játékosok: Nagy Erik, Kovács Tamás, Fellai József, Lantos Levente, Kocsis Adrián, Helesfay Donát, Nagy Krisztián, Kirchner Krisztián, Kiss Márton, Beke Péter, Gránicz Patrik, Wittrédi Dávid, Fenyvesi Olivér, Ihrig-Farkas Sebestyén, Molnár Péter, Lauer Norbert, Várda Ákos, Sinanovic Sinan, Puskás Zoltán, Tóth Dániel, Zsebe Gábor, Tóth Adrián, Labát Dávid, Szabó Milán, Horváth Dániel.

Soha rosszabb évet!

 

2014-2015: Az utolsó pillanatig harcban az aranyért

Az NB II-es kiesést követően új csapatot kellett építenie az előző évi másodedzőnek, a másodosztályban már ideiglenesen vezetőedzői tisztséget is betöltő Németh Zsoltnak.

A klubvezetés együtt tartotta az NB II-es csapat azon magját, akiről úgy vélte az NB III-ban is sikeresen tud majd szerepelni.
A „régiek” közül sikerült itt tartani a Sólyom, Fellai, Nagy E., Szabó B., Fenyvesi, Cziráki, Nagy K. alkotta gerincet. Rajtuk kívül a keret főképp fiatal, az előző évben még U21-es bajnokságokban szereplő labdarúgókkal került feltöltésre.

A klub vezetése célként az 1-5. helyek valamelyikének megszerzését, merészebben pedig a dobogó elérését tűzte ki célul.

Az őszi szezon a játékoskerethez mérten nagyszerűen sikeredett, hiszen a 2. helyen zárt a csapat, ami minden várakozást felülmúlt.
A hátrányunk 5 pont volt a szezon előtt bajnoki célokat kitűző Vác mögött.

A sikeres szereplést követően „evés közben jön meg az étvágy” alapon módosultak az eredeti célkitűzések, hiszen a vezetőség megcélozta a bajnoki elsőséget.

A téli átigazolási időszakban Feleki Attila klubtulajdonos remek igazolásokkal megerősítette a keretet és meghatározó játékosokat igazolt.
Visszatért Kovács Tamás Kaposvárról, a PMFC-ből leigazoltuk Lantost, Bekét és Pókost, rajtuk kívül érkezett még Kocsis Zalaegerszegről, Kirchner Siófokról, Schmidt pedig a BKV Előrétől, így nagy reményekkel vártuk a folytatást.

A sikeres téli felkészülés és a sok pozitív történés ellenére sajnos rémálomszerűen kezdődött a tavasz.
Az addig nyeretlen Maglód otthonában elszenvedett vereség következtében 8 pontra nőtt a Vác előnye, így már szinte ideje korán behozhatatlannak tűnt a hátrányunk.

A csapat mentségére legyen mondva, ezt követően már csak egyszer kapott ki, igaz fájó módon hazai környezetben a SZEOL ellen.

Az utolsó 11 fordulóban huszáros hajrával rukkolt ki a Kozármisleny FC. 9 győzelem és 2 döntetlen mellett sikerült elérni, hogy az utolsó fordulókra nyílttá vált a bajnokság.

A bajnoki remények egészen a záró fordulóig éltek, aminek 2 pontos váci előnnyel futottak neki a csapatok.

Hiába ütöttük ki a Monort idehaza, sajnos eközben a Vác is legyőzte a már kiesett Orosházát így a Csank csapat ünnepelhetett és jutott fel a másodosztályba.

Az ezüstéremre nagyon büszkén tekintenek a vezetők és a játékosok egyaránt, semmiképp nem tekinthető kudarcnak a 2. helyezés.

A fiatal őszi csapat önmagához képest bravúros szereplése ellenére is tetemes hátrányba került, amit már nem sikerült ledolgozni egy megerősített együttesnek tavasszal, még úgy sem, hogy az utolsó 11 fordulóban valóban brillírozott a gárda.

Sajnos utólag be kell ismerni, hogy nagyon nagy árat fizettünk a Maglódon elszenvedett fiaskóért és már nem tudjuk meg, hogy mi lett volna „HA”…

Ki kell emelni Nagy Krisztián teljesítményét, aki 16 góljával a csapat legeredményesebb gólszerzője lett, és az NB III Közép csoportjának 3. legjobb góllövője.
Ő jegyezte a legtöbb gólpasszt is, 11-et és legtöbbször, 28-szor lépett pályára a bajnokságban.

Az utolsó tavaszi fordulót követően még bizakodtunk a másodosztályú szereplésben, mert az NB I-ből kieső Pápa az NB II-re sem kapott licencet, ezáltal egy hely megüresedett a második vonalban.

A feltöltési szabály értelmezése nem egészen volt egyértelmű, hetekig reménykedtünk, és meg voltunk győződve a saját igazunkról, hogy az MLSZ-nek a Kozármislenyt kell felkérnie az NB II-re, csalódnunk kellett, hiszen a Siófok lett a „befutó”.

Ezután „viharos nyári felkészülés” következett és a gárda ismét nekivágott az NB III küzdelmeinek.

 

2013-2014: „Mindennek a vége, valami újnak a kezdete is!”

Az előző évi ezüstérem automatikus lehetőséget biztosított csapatunknak az immár egycsoportos NB II-ben való indulásra.  Ebben a mezőnyben – ahol korábbi magyar bajnokok, magyar kupagyőztes együttesek szerepeltek, de rajtuk kívül megyeszékhelyek, nagyvárosok tradicionális gárdái is részt vettek – már elindulni is rangot jelentett.

Sajnos az előző évhez képest jelentősen meggyengült együttesünk, hiszen ezüstérmes csapatunkból többen a PMFC-hez szerződtek, de onnan ezúttal nem igazán érkeztek erősítést jelentő játékosok.

A felkészülési időszakban még jól szerepelt a csapat, de sajnos a bajnokságban már nem mondhatjuk el ugyanezt.
Elmaradt a jó szezonkezdet, a ZTE ellen csak 0-0-ra futotta hazai környezetben, a folytatás pedig kimondottan rosszul sikerült, mert 6 egymást követő mérkőzésen szenvedett vereséget az együttes.

Ebben a helyzetben még bravúrnak számított, hogy összeszedte magát a gárda és előbb Kisvárdán 2-0-ra győzni tudott, majd a következő két hazai mérkőzésből újabb 4 ponttal lett gazdagabb.  Reméltük, hogy megindulunk felfelé, de 4 újabb vesztes mérkőzés után egyre kilátástalanabb helyzetbe kerültünk.

A klub vezetése ekkor a tavasszal még sikeresen dolgozó Szabó Zsolt és Mucha József edzőpáros helyett, felkérte a stábban dolgozó Németh Zsoltot, hogy a hátralévő két őszi mérkőzésen próbálja menteni a menthetőt. Sajnos a beugró edző sem tudott csodát tenni, hiába játszott jól a csapat a későbbi bajnok Nyíregyháza otthonában, illetve Zalaegerszegen is, mindkét alkalommal vereséget szenvedtünk.

A téli szünetben egy portugál, Pro licences vezetőedző érkezett Eduardo Almeida személyében, akinek a segítője Németh Zsolt lett.  Rajtuk kívül NB II-es szinten komoly játékerőt képviselő labdarúgókat is igazoltunk, gondoljunk csak a korábbi magyar bajnok Oláh Lórántra.

Az őszi hátrány azonban túl nagynak bizonyult, főleg azok után, hogy a tavaszi nyitófordulóban, a közvetlen rivális Cegléd „hatpontos mérkőzésen” tudott győzni Mislenyben, amely nemcsak pontszámban, de mentálisan is nagyon visszavetette az együttest.

A következő fordulókban a szerencse sem állt csapatunk mellé, hiszen Sopronban jó játékot bemutatva a hajrában egy balszerencsés öngóllal hullajtottunk pontokat, míg a Balmazújváros a végjátékban lőtt szabadrúgásgóllal egalizált Mislenyben.

A Gyirmót otthonában elszenvedett vereség – még a vezetésünk után is – inkább a papírforma kategóriába sorolható, de ezt követően ismét felcsillant a remény a felzárkózásra, illetve a bennmaradásra.

Hazai pályán győztünk a Szolnok ellen, majd Siófokról hoztunk el értékes pontot, ezek után a Kisvárda viszonylag simán történő legyőzésével „lőtávolon belülre” kerültünk és úgy utaztunk Szigetszentmiklósra, ha nyerni tudunk, akkor valóban minden esély megvan, hogy meghosszabbítsuk másodosztályú tagságunkat.

Sajnos nem sikerült a bravúr, sőt a szigetszentmiklósi műfüves pályán elszenvedett vereség a remény amúgy is csak pislákoló lángját oltotta el. A tatabányai 0-0 ezután már gyakorlatilag semmit nem segített és valójában ezen a két mérkőzésen, ha még matematikailag nem is, de eldőlt a kiesés ténye.

Az Ajka illetve a Dunaújváros elleni újabb vereségek után a Békéscsabát még legyőztük Mislenyben, de ez már csak szépségtapasz volt, majd a hátralévő két fordulóban előbb a tavasszal remeklő Vasastól, majd az akkor már bajnok Nyíregyházától kaptunk ki, és utolsó előtti helyen zártuk a másodosztályt.

A bajnokság során legtöbbször Kovács Tamás, Kiss Márton  és Cziráki Attila öltötték magukra a Kozármisleny mezét, mindannyian 29 alkalommal képviselték együttesünket a megerősödött, egycsoportos NB II-ben.

7 éves NB II-es szereplés után tehát búcsúzni kényszerültünk, de nem vallottunk szégyent, hiszen nyomot hagytunk a honi labdarúgás évkönyveiben és itt nemcsak a megelőző két év ezüstérmes szerepléseire gondolunk.

A gyönyörű NB II-es évek után új időszámítás kezdődik, a klubnak kicsit meg kell újulnia, új csapatot kell építeni, amely remélhetőleg a következő években is sok örömet szerez majd a kozármislenyi szurkolóknak.

 

2012–2013: Másodszor is csak a bajnok bizonyult jobbnak

A pontvadászat megkezdése előtt, az újabb második helyre nagyobb téteket tenni körülbelül annyit jelentett volna, mint 20-ra lapot kérni. Egyszerűen már csak a túlzott fantáziával megáldottak tudták beleélni magukat az ismétlés csodás élményébe. Aztán mégis majdnem minden megismétlődött. Azzal az eltéréssel, miszerint a munkát a labdarúgó NB II Nyugati csoportjában még Márton Gábor kezdte meg, de már Szabó Zsolt fejezte be. Ebből következően, két szakembert is lehetett ünnepelni, emlegetni a bravúros sorozat végezetével.

Azért egy második helyezettre már jobban odafigyeltek az ellenfelek az osztályban, mint egy „holmi” kilencedikre. Egyrészt, mert már tartottak tőle, másrészt, mert egyszerűen presztízsemelő volt a legyűrésük. Ennek ellenére, vagy éppen ezért, óriási gondok nem akadtak a sorozatban.

A BKV Előre – a menetrend szerint – vesztesként távozott a baranyai vendégségből. Ezt követően viszont a Kozármisleny is alulmaradt, a későbbi bajnok Puskás Akadémia ellenében, látogatóként. A harmadik fordulótól viszont sikerült tökéletesen elkapni a fonalat a srácoknak. A nyolc meccsen ugyan becsúszott két döntetlen, de a hat siker természetesen feledtette a kis bánatokat. A 11. héten, Ajkán ugyan 3-1 volt a vége a rendezők javára, ám utána háromszor három pontra csak egy „pontatlanság” jutott. A 32 őszi szerzett pontegység rekordot jelentett az osztályban a ’mislenyiek számára, félidőben.

Erre következett egy szintén erős tavasz, de Márton helyett már Szabó irányítása mellett. Ami szinte meg sem látszott semmilyen vonalon sem. Ha a sikereket nem számítjuk ide. Mert győzelem, döntetlen, vereséggel indult a játék (Sopronban 4-0), ám utána belendült a gépezet. A Baja bánta, 3-0 került a jegyzőkönyvbe, hazai környezetben. Ezt követően egy dupla kisiklás érkezett, pedig semmi közük nem volt a játékosoknak a vasúthoz. De a folytatásban fordult a kocka.

Zsinórban öt győzelem érkezett, majd három pontosztozkodás. Ezzel aztán megint ugyanott végzett az alakulat, mint egy évvel korábban. Méghozzá rekordot jelentő 18 sikerrel. Miközben – nem egyetlen idényen belül – de egy évnél hosszabb ideig, otthon veretlen maradt az együttes. A hazai pálya legjobbjaként az osztályban. Ami nem dicsekvés, hanem tény!

A labdarúgás örömeiből a legtöbb Nagy Józsefnek jutott, aki 30-ból 26 ízben volt a pályán, de akkor aztán végig. Ugyanannyi mérkőzésen, több cserével jött Zsdrál Miroszláv. Negyedszáz esetben küzdött Szabó Balázs a sikerekért, aki egy kiállítás miatt mulasztani is kényszerült. Egyel elmaradva sorakozott a kapuban Sólyom Csaba, a mezőnyben meg Karacs Roland, Városi Viktorral közösen.

Az 55 gól ötödrészét, 11-et Koller Krisztián érte el. Méghozzá fél szezon alatt, amit nem feledhetünk, ha már megemlítettük a kiváló focista nevét. A hatig jutó Zsdrál Miroszlávtól egyel maradt el Fröhlich Roland.

 

2011–2012: Az első ezüstérem a második osztályban

Amit az évad hozott, azt sem boszorkányok, sem jövőlátók, de még vajákos emberek sem sejthették előre. Egyszerűen nem volt benne a pakliban, hogy a csapat a labdarúgó NB II Nyugati csoportjában a második helyen végezzen. Mégis megtörtént a varázslat, méghozzá Márton Gábor edző irányításával. Ezzel már tényleg sporttörténelmet írtak, ráadásul azok is felfigyeltek Kozármislenyre, akik addig azt sem tudták, merre kellene indulniuk, ha oda kéne menniük, valami fontos dolgot elintézni.

Érdekes, egyben izgalmas, eredményes első szakaszon jutott túl a gárda. Hiszen ősszel, a kezdeti kilenc meccsük közül hetet megnyertek a legények. Azt követően bekövetkezett némi visszaesés. De csak abban az értelemben, hogy már túlságosan magasra került a mérce.

A végelszámolás után 28 pont állt a csapat neve mellett félidőben. Két összecsapást mindenképpen érdemes kiemelni. Egyrészt, a hazai környezetben megrendezett MTK elleni erőpróbát. Ahol a vége 3-5 lett, ezzel néha a vízilabdázók is beérik, pedig ott azért jobban szoktak potyogni a találatok. A Budaörs viszont 4-0-ra kitömött csomagtartóval hajthatott fel az autópályára, a hazavezető útra.

A tavasz nem hozott visszaesést, sorra jöttek a jobbnál is jobb eredmények. Az első 5 napon 3 döntetlen, meg két siker történt. A 21. kör nem hozott szerencsét, az MTK a Hungária körúton is nyert, éppen 1-0-ra. Azt követően a Paks győzött ’Mislenyben. De vége szakadt a hullámvölgynek, négy fellépés 12 pontot hozott. Többet nem lehetett volna begyűjteni, az még a spanyoloknak sem sikerült volna, kiváló válogatottjukkal. A végén még jött felváltva két botlás, meg két örömünnep. Különösen igaz volt ez a Győr II elleni mérkőzés után, a 3-0-ás végeredmény okán, amikor már szépen fénylett az ezüst, bár volt még vissza találkozó. Főleg, mert kizárólag egy amúgy nem létező hazai tabella alapján, a fiúk bajnokok lettek volna.

Darabszámra 29 esetben volt a pályán Koller Krisztián. Percre azonban Sólyom Csabának jutott a leghosszabb idő, a 28 csata 2503 minutuma járt neki. Meg egy kiállítás is. Aminek eredményeként, a mezőnyjátékos Kiss Márton a paksiak ellen, kényszerből a kapuba is beállhatott. Kapott egy gólt, ami nála bocsánatos bűn. Rácz Ferenc számára szintén 28 fellépést engedélyezett a szakmai vezetés. Kettővel kevesebb jutott Fellai Józsefnek, meg Karacs Rolandnak, bár utóbbi 17-szer csak csereként mehetett be a fűre.

A gólszerzésben Wittrédi Dávid menetelt az élen. A 12 hálózörgetés arra utalt, nem volt egy tucatjátékos. Az 50-ből Rácz Ferenc neve mellé 9 jel került, Fellai József 6-ig meg sem pihent. A 4-es érték Karacs Roland igyekezetét mutatta.

Pillanatnyilag majdnem az égig ugrott a kozármislenyi brigád a tabellán. De a következő idény volt a hab, a torta legtetején!

 

2010–2011: Tavaszi nagy menetelés után jött a nyolcadik hely

A bajnoki évad végeztével megint lehetett örülni, ünnepelni. Bár gyatrán sikerült az indulás, sőt, az ősz sem számított fantasztikusnak, végül megint sikerült odaérni a 8. helyre. Most éppen Márton Gábor szakmai irányítása mellett történt mindez. Összesen 13 esetben tudott győzni az alakulat a labdarúgó NB II Nyugati csoportjában, amire korábban nem akadt példa. Vagyis győzött a támadójáték, már nem a döntetlenek gyűjtögetésével haladtak a fiúk előre. Igaz, két helyezést rontottak, mégsem voltak rosszak a pályán.

Három mérkőzés, nulla ponttal. Senki sem ilyen indulásra készült, ez tény. De még a nagyobb bajok kialakulása előtt, a következő szakaszban, ugyanannyi mérkőzésen 9 pont lett a termés, amivel helyrebillent a rend.

Azt követően viszont fél tucat csatában két döntetlen sikeredett, ami csupán 2 pontot ért. Az utolsó 270 percre (3×90) 2 győzelem jutott, egy vereség mellett. Amivel a közepes, vagy annál gyengébb ősz véget is ért. Bezzeg a tavasz, az már másfajtára sikeredett!

Tíz fordulóból 7 siker, 2 „dönci”, meg egyetlen vereség jelezte a „banda” tudását. Bár a végén akadtak botlások, a végső mérleg megfelelőnek mondható. Minden tekintetben kiemelkedett a 16. játéknap, amikor a Kaposvölgye-Nagyberki „beleszaladt” egy hetesbe, miközben csak egy válasza akadt a somogyi csapatnak a hazai támadásokra.

A 30 erőpróba során összesen egy esetben, 20 percig adta át a helyét Gőcze Gergő kapus. A 29 vonást szerző Koplárovics Béla néha csereként szállt be, de inkább számított alapembernek, mint mulasztónak. Mivel egyszer kiállították, ezért csupán 26 játék jutott Tasselmájer Tamás számára. A piros lap ennyit tesz, ez ellen nincs mit tenni. A legtöbbszörös cserember Laki Zoltán lett, aki szinte folyamatosan ki-beállt, egyszer sem volt végig a játéktéren, mégis 25 meccsig ért el.

Döntetlenre végződött a házi góllövőlista. Ugyanis Laki Zoltán, Tóth Zoltánnal közösen 7-7 találatot helyezett el az ellenfelek kapuiban. A harmadik-negyedik helyezésért is akadt tolongás, 5-5 góllal Berdó Balázs végzett, Koplárovics Bélával párban. Őket Lauer Norbert üldözte, bár kettővel lemaradt tőlük.

A második vonalban eltöltött idények után, lassan de biztosan elérkezett a nagy dobások ideje. Az együttes megérett a dobogós helyezésekért vívott küzdelmekre.

 

2009–2010: A hatodik hely csúcsnak számított

A Kozármisleny együttese az idő múlásával egyre inkább meghatározó alakulatnak számított a labdarúgó NB II Nyugati csoportjában. Ennek jutalmaként, a klubhoz visszatért edzővel, Bene Ferenccel a hatodik helyen fejezték be a sorozatot a fiúk. Több nagy meccset lehetett feljegyezni, egyet azonban még ma is emlegetnek a helyi drukkerek. Amikor is a 11. játéknapon 2–1-re sikerült megverni a Pécsi MFC-t. A vendégszurkolók nehezen viselték a balsikert, s a rendőröknek is akadt dolguk a pályán a lefújást követően.

Soha korábban nem vett olyan rajtot az együttes, mint a most tárgyalt évadban. Ugyanis az első hét fordulóban három győzelem, meg három döntetlen jelezte a gárda erejét. Ebben a sorozatban még akadt egy szabadnap is, mert ismét csonka volt a mezőny.

Az első fiaskó a 8. játéknapon jött el, amikor a Barcs saját otthonában 2-1-re nyert. Ezt azonban kilenc ’mislenyi pont követte, közöttük a már a bevezetőben említett is, amikor a pécsiek maradtak alul, mint látogatók. Ezután még becsúszott két kisiklás, de az ősz után senki sem panaszkodott.

A folytatásban minden jól sikerült, hiszen tavasszal megint hat héten keresztül tartott a veretlenség, bár közte megint akadt egy pihenőnap. Így is volt 2 siker, meg három pont, az „x”-ek jutalmaként. A 22. körben viszont a Nagyberki egy gólokban nagyon gazdag csatában, 2-4-re végzett Kozármislenyben.

Az utolsó hét fellépés viszont rosszul sikerült, két mérkőzésen összesen 4 pontot sikerült begyűjteni, ötször csupán a szomorkodás jutott azoknak, akik Lauer Norberték sikereiért szorítottak.

Végig, megszakítás nélkül a pályán volt Finta Zoltán, a 28 erőpróba során. Nála egyel kevesebbszer jutott szerep Tóth Zoltánnak. A 26 játékkal a harmadik helyezett lett Lauer Norbert. A 25-ös számig menetelt a Szasa Vojnics-Zelics, Éles András, Kollega Krisztián trió.

A 42 szerzett találatból Lauer Norbertnek jutott a legtöbb, pont 8. Két hatgólos is akadt, Tóth Zoltán, valamint Kollega Krisztián. Hárman vágtak négyet, név szerint Laki Zoltán, Bartha László, no meg Finta Zoltán.

A széria tehát folytatódott, a hazai futballban jártasak meg már nem is annyira csodálkoztak azon, hogy a focitérképen egyre markánsabban ott találhattak egy kisvárosi brigádot.

 

2008–2009: Egy helyezési szám romlás nem a világ

A napkeleti bölcsek álláspontját nem ismerjük, de a futballtudorok határozottan szoktak egy babonát hajtogatni. Ami szerint, ha egy újonc képes bennmaradni valahol, akkor a következő idényben nehezebbé válik a helyzete. Mert a labdarúgók már nem menekülnek előre. Mindez azonban nem volt igaz ifj. Mihalecz István együttesére az NB II Nyugati csoportjában. Hiszen sikerült elcsípni a 8. helyet a végelszámolásnál. A hivatásos „károgók” persze nyilván boldogok voltak a záró forduló lefújása után.

A bajnoki rajt inkább jobbra, mint rosszra sikeredett. Mivel két siker közé (a Nagyberki, meg a Dunaújváros ellen) beékelődött egy vereség, hát hat ponttal indult a szezon. De hamar következett a hullámvölgy, két-két vesztes csata közepére keveredett be egy „sovány” eldöntetlen. Máris lehetett aggódni, ám túlzásba vinni azért túlzás lett volna a reszketést.

Mert jött egy hétmeccses veretlenségi széria, benne négyszer is három ponttal. A tavasz szintén remekül indult, mivel a Kaposvölgye pályaválasztóként szintén kapitulált (0-3). Igaz, azt követően a PMFC legyűrte a mieinket egy villámlátogatás során. Ám a soros, Dunaújváros elleni idegenbeli 0-3-ért nem kellett megszenvedni. Addigra ugyanis a „kohászok” már visszaléptek az osztályból.

A folytatásban szintén szépen jöttek a pontok, felváltva 3-mak, meg 1-ek, egészen a 24. játéknapig. Ennek örömére aztán a hajrát sikerült is alaposan elrontani. Hat fellépés során egy „dönci” a Baja ellen, méghozzá rendezőként. A többi mind-mind csak szomorúság. Éppen ideje volt, amikor befejeződött Barcs ellen a végső bajnoki. Ahol a látogatók 1-2-re bizonyultak jobbnak.

A 29 ténylegesen megrendezett erőpróba során, elejétől a végéig a gyepen volt az elpusztíthatatlan harcos, Dienes András. Szinte megállás nélkül vele küzdött Horváth Adrián, bár kétszer lecserélték. A 28 vonást szerzett Tóth Zoltánnal azonos értéket tudhatott maga mögött Laki Zoltán, de több esetben csupán csereként léphetett be a játékba. Két ízben mulasztott Éles András, ami elég kevés pihenést jelent. Bár percben elmaradt tőle, de szintén egy duplát passzolt el Kutyánácsnin Jevrem. Őket Kresz Levente követte, aki 24 alakalommal kapott lehetőséget a bizonyításra.

A 40 elért gólnak majdnem a negyedét, 9-et Laki Zoltán szerzett. A 6 egységig jutott Tóth Zoltán mögött szorosan ott toporgott Lauer Norbert is, de eggyel csak lemaradt a társa mögött. Összesen 4 ünneplés jutott Kanizsai Péternek jutalmul, a két félév során.

Összességében az egész gárda jó benyomást keltett a második vonalban. Ahol tekintélyt szereztek maguknak a futballisták. Verni őket csak kevesen tudták, főleg saját portájukon voltak erősek. Kivéve a pocsék végjátékot, amikor csikorgott a gépezet. Talán elfogyott a ’mislenyi gépolaj?

 

2007–2008: A hetedik hely igazi meglepetés volt

Szerencsére nem azoknak lett igazuk, akik féltették a Kozármisleny együttesét a labdarúgó NB II Nyugati csoportjának mezőnyében. Az újonc ugyanis simán, különösebb gond nélkül maradt az osztály tagja, a hetedik helyezés pedig kellemes meglepetés volt mindenkinek. Leginkább talán Markó Lajosnak, a szakképzett „mindenesnek”, aki örökké kincstári pesszimizmussal szokta böngészni a táblázatot, kedvenc csapatát keresve benne. Szuggerálva a sorokat, oszlopokat, minél feljebb tornászva a fiúkat.

Igazi sporttörténelmi esemény volt, amikor a kozármislenyiek a kiváló erőkből álló Szombathelyi Haladás ellen bemutatkozhattak a hazai foci második vonalában, idegenben. Bár vereség lett a nyitány vége (2-1), a látogatók nem vallottak szégyent. A második fordulóban a Felcsút győzött a ’mislenyi pályán (0-3), de aztán Pápán sikerült elcsípni az első pontot is (2-2) is. Az első siker idegenben, Pesterzsébeten született meg (0-1), akkor aztán már mindenki elhitte, nem pofozógép lesz a csoport új tagja.

A pompás széria igazán a 7.-től a 14. játéknapig tartott. Akkor – nem sorrendben – de négy győzelem, meg négy döntetlenes pontszerzés következett el. Igaz, az utolsó őszi fordulóban becsúszott a „zakó” a Barcs ellen pályaválasztóként, mégis jól alakulat a dolgok.

A következő év első összecsapása végén sem járt pont a gárdának, azt követően viszont elkezdődött egy különös széria. Ugyanis Bene Ferenc tanítványai zsinórban hét esetben osztoztak meg a pontokon az ellenfelekkel. Ezt követően a szakember távozott, mert máshová hívták dolgozni. Korosecz Tamás beugrása jól végződött, egy „x” került a neve mellé. Ezt követően vette át a váltóbotot Márton Gábor, akivel 3 nyerés, meg még háromszor 1-1 pont volt a termés. Meg 14 veretlenül megvívott csata, amin szinte ámult futballvilág magyar része.

Nem feledkezhetünk meg egy fantasztikus sorozatról sem. Ugyanis Antal Sándor kapus, a védelem komoly támogatásával, a 6., meg a 15 forduló között, 763 percen keresztül nem kapott gólt. Ezek között volt 8 teljes mérkőzés, meg két „töredék”, az elején, illetve a végén. Aztán a mágiát a barcsiak törték meg, mert már nagyon unták a dolgot. A csúcsok már csak ilyenek, nem végtelenek, bár megszakíthatóak. Megismételni, megdönteni még nehezebb egy ilyen rekordot.

A legtöbbször Tóth Zoltán, Finta Zoltán, valamint Kutyáncsánin Jevrem volt a pályán, 30-ból 29 esetben. Egyel mögöttük fejezte be a bajnokságot Suba János, Éles Andrással párban. A 26 meccses kapus, Antal Sándor is sokat tett hozzá a látványos varázslathoz.   Természetesen a 25-ös trióról, Tasselmájer Tamásról, Laki Zoltánról, meg Hergenrőder Tamásról sem feledkezhetünk meg. Utóbbi ekkor már jogi doktorként rúgta a bőrt a gyepen.

A 31 szerzett gólból Lauer Norbert 9-et „vitt el”, Tóth Zoltán 5-ig jutott, Laki Zoltán 4-ig lépdelt. Hergenrőder Tamás 3 gólja már nem volt elég a képzeletbeli dobogó legalsó fokára sem.

De ez senkit sem zavart, mert a gárda csodás, már-már hihetetlen idényt fejezett be. Bár még mindig volt út feljebb is, ha ezt csupán csak kevesek tudták is elképzelni.

 

2006–2007: Csodás diadalmenet, bajnoki címmel

Ez volt azon év, illetve kettő félév, amit még talán az unokáiknak is mesélni fognak a játékosok, meg a sportvezetők. Mert a Kozármisleny SE bajnoki címet ünnepelhetett az NB III Dráva-csoportjában. Méghozzá úgy, hogy Udvardi Zoltán együttese a zárónapon a nagy riválist, a Szentlőrincet verte, egy csodálatos hangulatú, egyben örökemlékű csatában, 2-0-ra. Aminek eredményeként az NB II Nyugati csoportjába jutott a klub. Oda, amiről régebben csak az újságok sportrovatában olvashattak. Nagy bravúrnak számított a cselekedet, ez vitán felüli.

Nincs az a Chelsea, se Liverpool, se Manchester United, ahol ne fogadnák el, miszerint félévente csupán kétszer szenvedne vereséget az együttesük. Ezt a bravúrt vitte véghez a Kozármisleny. Mert a 2006-os őszön idegenben a Bóly, meg a Nagyatád ellen nem jutott pont a gárdának. Tavasszal a Komló tudott nyerni ’Miselenyben (mondjuk 0-4-lett a vége), meg Marcaliban verték a kék-fehéreket. De a többi felért egy nagy meneteléssel. Akkora nem volt, mint a kínai kulturális forradalom idején feljegyzett, de ahhoz fogható mindenképpen, ha egy kissé elfogultak vagyunk.

A vége meg maga a megvalósult gyönyörnek tűnt. Egy jó meccsen, sok-sok néző szeme láttára, a nagy vetélytárs legyűrése. A 2-0 után tényleg kezdődhetett egy varázsaltos ünneplés. Csak azért nem frenetikus, mert ez egy magyar nyelvű oldal.

A bajnokság kissé hiányos volt, így csupán 26 fordulót rendeztek meg. Aminek során szinte végig a pályán volt Antal Sándor kapuvédő. Csupán egyszer cserélték le a remek portást. Negyedszáz játéklehetősége adódott Éles Andrásnak, illetve Kanizsai Péternek. A 24 fellépéssel a legszorgosabbak közé tartozott Hergenrőder Tamás, Müller Kornél, no meg Farkas Máté is. A 23-as mutató jutott Lauer Norbertnek, meg Kutyáncsánin Jevremnek, velük sem lehetett elégedetlen egyetlen rajongó sem. De rosszat senki sem nyújtott, ha mégis tud valaki ilyet, kérjük, felejtse el gyorsan!

Ötvenöt gólon osztozhattak meg a fiúk. A legtöbb ölelés Lauer Norbertnek jutott, tucatnyi esetben rohanhattak hozzá a társak. Kettővel lemaradva követte őt Kanizsai Péter. A legnagyobb egy számjegyű értékig, magyarul 9-ig menetelt Hergenrőder Tamás, meg Müller Kornél. Mögöttük nagy volt a lemaradás, de hogy Fellai József ne panaszkodhasson, hát említsük meg 3 találatát. A két öngólt viszont ne feszegessük, elég bajuk volt vele az ellenfelek embereinek.

A Kozármisleny tehát – történelmet írva – feljebb léphetett, méghozzá a honi labdarúgás második vonalába. Amire még a rosszmájúak sem mondhatnak kritikát, ha már nem ihattak a sikerre, létfontosságú szervük hibájából!

 

2005– 2006: Visszaesés a feljutás előtti évadban

Természetesen a tárgy időpontban nem lehetett tudni, de még sejteni sem nagyon, hogy a Kozármisleny az utolsó előtti szezonját tölti a harmadik vonalban a következő évi bajnoki cím előtt. A mutatott játék semmiképpen sem jelezte a további hatalmas előrelépést. A csapat egy volt a többi között az NB III Dráva-csoportjában. A hetedik hely olyan volt, mint amikor valamire azt mondják: „ártani nem használ”. Aminek ugye sok értelme nincsen. De legalább lehet majd hasonlítani a jobb idényeket ehhez.

Visszanézve egy képzeletbeli filmet, semmi különleges nem történt a csapattal az ősz során. Legalábbis olyan nem, ami miatt „látó embert”, kézrátétellel gyógyítót, javasasszonyt kellett volna kirendelni a játékosok, meg az edző, Udvardi Zoltán mellé. Két győzelem után jött egy vereség, aztán meg döntetlenek, nyerések váltogatták egymást, kevés fiaskóval színesítve. Ezzel le is pergett az őszi szakasz.

A tavasz viszont már izgalmasabbra sikeredett. Hiszen 270 perc alatt 9 pont került az együttes neve mellé a rajtot követően. Ekkor biztos sokan elhitték, hogy nagyon jók a maguk posztján. Erre aztán 4 vereség következett, szorosan egymás után, nulla ponttal. Ezt követően ismét akadtak részsikerek, bár a befejezés szintén gyatrára sikeredett. Előbb három vesszőfutás, aztán 1 pontocska a bajnok otthonában, vendégségben, a záró fordulóban. A hullámvasút olyan volt, mint egy szeszélyes asszonyság viselkedése. Ennyiben a Juventus, az „Öreg Hölgyként” emlegetett olasz sztárcsapat akár testvéregyesületté is előléphetett volna.

A 30 játéknapon a legtöbb lehetőséget a játékra Hergenrőder Tamás kapta, mindig a kezdőben jutott neki hely, igaz, öt esetben lecserélték. A 29-szer a labda elindulásánál ott toporgó Lauer Norbert viszont 4 esetben lépett le a színről, még a lefújás előtt. Utána Dalmi Tibor jött a listán, aki 28 esetben kapott bizalmat a szakmai vezetéstől. Szorosan mögötte, de eggyel lemaradva már ketten is sorakoztak az idény végeztével. Közéjük tartozott Both Balázs, Kovács Péterrel párban. Mögöttük kevésbé volt szoros a verseny, bár Gergely Gábor, meg Farkas Máté 24-24 strigulája sem kevés ebben a kategóriában.

Az együttes a bajnokság során 49 esetben vette be az ellenfelek hálóját. A legaktívabb – szinte természetes módon – Lauer Norbert volt a maga 13 találatával. Őt követte a 7-ig jutott Kanizsai Péter, de nem egyedül. Ugyanennyi esetben lehetett ugyanis ünnepelni Hergenrőder Tamást. A nevezett trió összehozott tehát 27 gólt, ezzel vitték is a prímet. De azért Tóth Zoltán 4 gólöröméről se feledkezzünk meg!

Így álltak tehát a dolgok akkor, amikor csupán a legelfogultabb drukkerek látták az NB II-es szebb jövőt. Meg előtte egy aranyérmet, búcsúzásként, a harmadik osztályban. De arról most egy szót se!

 

2004–2005: Medália nem jutott a jó teljesítmény után

Erre szokták mondani: soha rosszabb ne legyen, csak remekebb! Az NB III Dráva-csoportjában a végelszámoláskor a 4. hely jutott a Kozármisleny labdarúgóinak. Amiért ugyan medália egy darab sem járt nekik, mégsem lehettek elégedetlenek a szakmai vezetők. Hiszen az osztály markáns, meghatározó brigádja volt a kék-fehér „banda”. Mindezt Udvardi Zoltán vezetőedző irányításával érték el a fiúk. Az ősz során még akadtak kudarcok, de egy idő után már jöttek a pontok szépen sorban.

Csonka volt a mezőny, ezért aztán mindkét félévben akadt egy-egy szabadnap. Összesen 28 játéknapon keresztül küzdöttek a labdarúgók a minél előkelőbb végső helyezésért. A rajt bicegősre sikeredett, az első 6 fordulóban csupán egy győzelem, meg egy döntetlen állt az alakulat neve mellett a táblázaton, a 4 vereség mellett. De aztán beindultak a dolgok, majdnem minden a megfelelő helyre került a gépezetben.

A 7. játéknaptól már csupán két esetben nem jutott egyetlen pont sem a focistáknak az őszi szünetig. A téli felkészülés ellenben jók sikerült, ezért aztán a folytatásban már különösebb zsörtölődésre nem volt okuk a drukkereknek.

Amikor 2005-ben ismét elindult a pontvadászat, már csak négy fiaskó következett be, az 1 döntetlen szinte a véletlen számlájára volt írható. Inkább a nyerések voltak a meghatározók, abból jutott is 8 darab, ami jól is fizetett, 24 pontot hozott a konyhára. A 19. illetve a 22. meccs között sorrendben 4 győzelem sorjázott, ami szépen mutatott.

A legtöbb játéklehetőség Both Balázsnak jutott, 27 esetben lehetett a csapat tagja. Egy fellépéssel maradt el mögötte Hergenrőder Tamás, illetve Kanizsai Péter. Nem sokat mulasztott Tankó Gábor sem, hiszen 24 esetben léphetett a fűre.

A 42 szerzett gólból 11 került Hergenrőder Tamás neve mellé. Majdnem fele annyit, 6-ot ért el Kanizsai Péter, míg 4-ig menetelt el Tóth Zoltán, no meg az örökös gólfelelős, Lauer Norbert.

Visszatekintve az évadra, ilyenre szokott jönni a futballbölcsesség, miszerint a negyedik hely is „szépen csillog”. Bár egy csodás érem jobb lett volna, ám telhetetlenek sem lehetünk. Néha bizony néha még AC Milan, meg az Internazionale is lemaradt a dobogóról az évek során, pedig ott azért más szinteken szoktak gurigázni a bőrrel az olaszok, meg a külföldiek. Igaz, arrafelé sokkal kevesebbet tudnak rólunk, mint mi róluk. Hogy nekünk is legyen némi előnyünk, velük szemben!

 

2003– 2004: A tizedik hely könnyedén elillanó emlékkép

Kimondottan jól indult a játék a kozármislenyiek számára. Aztán akadtak komolyabb mélypontok is a sorozat folyamán a labdarúgó NB III Dráva-csoportjában. A hajrában még egy edzőcsere is belefért a történetbe. Aminek a végén a gárda a 10. helyen ért célba. Az pedig azt jelentette, komoly nyomokat nem hagyott a széria a drukkerek lelkében. De legalább komolyabb sérüléseket sem okozott!

Két győzelem közé két döntetlen ékelődött be, vagyis 8 ponttal kezdődött az idény. Mire többen elhitték, milyen jó az együttes, érkezett is három kijózanító pofon, ami nulla pontot ért. Az őszi hajrá viszont felért egy kisebb rémálommal. Hiszen a bajnokság első felének végén, sorrendben öt vereség követte egymást, ami azért már nem kevés!

A tavasz jobbra sikeredett, mivel egy pontosztozkodás után három siker érkezett, egymás után. A 27. játéknapot követően – miután otthon sikerült 1-0-ra legyűrni a Hidas együttesét –, a szakvezetés megegyezett Tihanyvári László edzővel abban, miszerint nem folytatják közösen a munkát. Ma már nehéz lenne pontosan kideríteni az okokat, s ez nem is igazán lehet a célunk.

Mindenesetre a tevékenységet Udvardi Zoltán folytatta, de vele háromszor 90 perc alatt nem sikerült pontot gyűjteni. Igaz, később alaposan javított a szakember a mérlegén, ám az indulás kissé bukdácsolósra sikeredett. A táblázaton a 10. hely jutott a ’mislenyieknek, vagyis volt már jobb szezonjuk a legényeknek.

A 30 forduló során Lauer Norbert (29) volt a  legtöbbet a pályán, őt követte a sorban Tóth Zoltán (28), eggyel elmaradva mögötte Kanizsai Péter (27) járt. A 26-os meccsszámot viszont Kurucsai Kornél, Fülöp Elemér, valamint Papp János is elérte. Ezt az elit sort Bánfai Zsolt (25) zárta le. Ők tettek a legtöbbet a mindenkor gyepen lévők közül, legalábbis időben mindenképpen.

A házi góllövőlistát viszont Lauer Norbert vezette, a 20 találatával. Ami a szakosztály által elért 49 találatot vizsgálva igazán dicséretes teljesítmény. Lévén 40,8%-os a mutató, amit még a Bayern Münchennél sem kellene letagadni. Igaz, ott azért más dimenziókról van szó, de a számok ott is csak számok. A helyi „ezüstcipő” Schweitzer Norbertnek (7) jutott volna, a „bronzos” változatot Hergenrőder Tamás vehette volna át, de nem létezett ilyen elismerés.

Ekkor viszont még nem lehetett tudni, de sokkal jobb idények előtt állt a klub. Amiről természetesen meg is emlékezünk az elkövetkezőkben.

 

2002–2003: A harmadosztály hatodik hellyel kezdődött

Szinte hihetetlen volt a start a labdarúgó NB III Dráva-csoportjában. A Kozármisleny első meccsén, a Nemzeti Bajnokság III. osztályában a baranyai együttes nyolcat vágott ellenfelének, ami semmiképpen sem szokványos magatartás. A sorozat végén a gárda a hatodik helyen végzett, szóval nagy zökkenőket nem okozott az osztályváltás. Azaz simán sikerült belenőni a nagyobb mezbe, ha lehet ilyet írni egyáltalán. Kiderült, létezett még út felfelé is!

A Bonyhád tulajdonképpen nem is lenne különösebben része a kozármislenyi futball történetének. Csakhogy, az évad rajtján a sorsolás ide sodorta őket. Emlékezetessé vált az indulás, hiszen 8-0 került a jegyzőkönyvbe. Az új edző, Tihanyvári László belépője igazán emlékezetesre sikeredett, az kétségtelen.

A folytatás persze hozott zökkenőket, hiszen Keszthelyen, a 2. napon 4-0 lett a vége a dolognak, de már nem ide. A 3. fordulóban viszont a Decs elleni döntetlent lehetett feljegyezni, bár azt az eredményt utóbb törölték a tabelláról. A Tolna megyei alakulat ugyanis később visszalépett a bajnokságtól.

A 7. és a 12. játéknap között a négy siker mellett két „dönci” jött soron, ami megalapozta a nyugodt őszi hangulatot. Még akkor is, ha a hajrában két vereség között csupán 1 pont jutott a fiúknak. Tavasszal ismét akadtak kisebb-nagyobb botladozások, ámde a 22. játéknaptól már szinte csak a napos oldalon meneteltek a labdarúgók. Az öt nyerés mellett két pontosztozkodás sikeredett, két ízben viszont legyűrték az együttest. Ennek ellenére, végül a 6. helyen fejezték be a focisták a 28 részes sorozatot, ha a Decs elleni megsemmisített 90 percet nem vesszük figyelembe. Amit a táblázat valóban nem tartalmaz, de az egyéni mutatók között mi beszámítottuk. (Ennyit a kötelező elfogultságról!)

A pályára lépés listáján, az élen 28-28 meccsel Schweitzer Norbert, illetve Lauer Norbert állt. Mögöttük egy egységgel lemaradva Torma Béla kapus következett, méghozzá Tóth Zoltán és Kaszás Dénes társaságában. Utánuk egy hátránnyal pedig Papp Zoltán került fel a listára.

A házi góllövők versenyében Lauer Norbert végzett az élen, méghozzá magasan, mert 28 találatig jutott, a 66-ból (a decsi kettővel együtt). A dobogó második fokára Kaszás Dénes állhatott fel, a maga 17 „dugójával”. A Németh Zsolt, Schweitzer Norbert páros is eljutott 10-ig, fele-fele arányban.

Már bőven a menetelés vége előtt minden aggódó megnyugodhatott. A Kozármisleny nem vallott szégyent az után, hogy újoncként beléphetett egy magasabb szintű játékba.

 

2001–2002: Bajnoki cím, a legkisebb hibákkal

Ma már tényleg csak emlék, de a Kozármisleny labdarúgócsapatának történetében valóban kiemelkedő évad volt a 2001-2002-es. Akkor ugyanis a futballisták szinte hibátlanul nyerték meg a Baranya megyei I. osztályban a küzdelmeket. Méghozzá Réfi Gábor edző irányításával, aki már az előző évadban úgyszintén dirigálta a fiúkat. Röviden összefoglalva: a világ bármelyik országban, mindegy milyen bajnokságában, ilyenről szoktak a nézők álmodni, ha szép az éjszakájuk.

Az első tizenkét fordulóban becsúszott négy döntetlen is, mellette nyolc siker hirdette, valami komoly dolog készül Kozármislenyben. A sorozat azonban egy kicsi időre megszakadt, hiszen az egyesek szerint szerencsétlen számot jelentő 13. játéknapon, a Lánycsók otthon egy „diszkrét” 3-0-val megállította a menetelést.

Nagy sírás-rívás nem lett az ügyből, a 20. játéknapig sorra jöttek a 3 pontok, egy „ikszet” kivéve. Akkor Siklóson becsúszott egy kisiklás, 1-0 lett a vége, ezzel aztán az ellenfelek ellőtték a puskaporukat. Az a kevés, ami azon a találkozón elsült, még a Tenkes kapitányának maradéka lehetett.

Következett ugyanis nyolc diadal, egy döntetlennel színezve a sort. A legkönnyebben a Szászvár úszta meg, igaz, ők ki sem álltak. Talán sejtettek valamit, egyszerűbb volt nekik a 3-0, a megállapított végeredmény.

A bajnokcsapatból végig pályán volt Torma Béla kapus, akit egyszer azért lecseréltek, így 29 vonást véshettünk a neve mellé. Eggyel kevesebbszer játszott Kaszás Dénes, valamint Szabó Krisztián is, bár őt többször csak csereként vetettek be a szakmai vezetők. Ami nem akkora szégyen egy aranyérmes esetében. Nem feledkezhetünk meg a 27 fellépésig menetelt Papp Zoltánról sem.

Az edzőről annyit, hogy Réfi Gábor végig magabiztosan ülhetett a padon, ami nem billegett alatta. Furcsa is lenne utólag nézve, ha másképpen történtek volna a dolgok.

Az együttes 84 gólig jutott. Igaz, abból hármat a versenybizottságtól kaptak, bár nem voltak annyira rászorulva. De ami járt, az járt, ha már a szászváriak nem érkeztek meg ’Mislenybe, egy kis focira.

A tényleges listát böngészve megállapíthatjuk, nem voltak fukarok a legények. A 23 találatig jutott Kaszás Dénes mögött szoros második volt Lauer Norbert. Ketten a felénél többet vállalták, ami nem kis teljesítmény. Mögöttük Szabó Krisztián következett. Mondhatnánk kullogott, de 10 találattal nem szoktak kullogni.

A sorozat befejezése után új fejezet kezdődött a klub életében, de már az NB III Dráva-csoportjában.

 

2000-2001: Ismét jutott egy bronzmedália, a megye I-ben

Az elmúlt évad végéről „örökölt” szakmai vezetővel, Réfi Gáborral vágott neki a Kozármisleny, a labdarúgó megyei I. osztály következő sorozatának. De az semmi, ha hozzátesszük, vele sikerült eljutni az utolsó játéknapig. A küzdelmek végén pedig a 3. helyen végzett a gárda. Ami csak egy helyezésnyi előrelépést jelentett a korábbiakhoz képest, de mégis nagy különbség, mert érem járt érte. Bár tudjuk, a 4. pozíció is szépen csillog, de jobb, ha jut valami a nyakba, afféle dísznek.

Nagyjából kiegyensúlyozott, jelentősebb kilengésektől, rossz sorozatoktól mentes őszt produkált a csapat, a 2000-es bajnokság első felében. Ami során csak három vereség csúszott be, azok is szépen elosztva, tehát még kettő sem borzolta egymás után a kedélyeket. A tavasz is hasonló volt, egészen a 25. játéknapig. Amikor jött egy „sitt”, amit még kettő követett. Igaz, azután, zsinórban érkezett 9 pont, három játéknapon, vagyis kiegyenesedett a képzeletbeli görbület. Oda is értek a fiúk a dobogó aljára.

Az évad különlegességének számított, miszerint Réfi Gábor szakmai vezető együtt dolgozhatott ifj. Réfi Gáborral, a saját fiával. De ősszel csupán négy esetben kezdett a gyerek, tavasszal meg már nem jutott neki szerep. Bár az a szám akár egyel nagyobb is lehet, de az már vélhetően örök titok marad.

Itt viszont érdemes elhelyezni egy szolgálati közleményt. Az évtizednél hosszabb sporttörténetben elveszett jegyzőkönyv, tudósítás alig akadt. De mivel kivételek örökké lelhetők, hát nevezzük ilyennek a Lánycsók – Kozármisleny csatát, az 5. fordulóból. Aminek a végeredménye ismert, de a többi adat nem áll rendelkezésére. Ha valakinél ott van a papíros, jelezze, lemásoljuk, visszaadjuk. De erre kevés az esély (nem a visszajuttatásra!), ennyi idő távlatából.

Ezért inkább szóljunk, pontosabban írjunk arról, kik voltak a legtöbbet a füvön. Az élen Jagicza Gábor található (29), utána következik a 28-as Lauer Norbert, a 27-es Schweitzer Norbert, meg a 26-os Torma Béla, Bánfai Zsolt, Kovács Péter, Bodor Tibor, Szabó Krisztián ötös.

A 73 gólból 20 fűződött Lauer Norbert nevéhez, utána 17-tel Szabó Krisztián, 15-tel pedig Schweitzer Norbert sorakozott fel. Ebből levonhatjuk azt a szakmailag nehezen védhető álláspontot, miszerint Norbert névvel érdemes támadót játszani ’Mislenyben.

 

1999–2000: Egy hellyel elmaradva a bronzos pozíciótól

Utólag persze mindenki bölcsebb, mint egy adott év elején, közepén, vagy a vége előtt. Különösen igaz ez a labdarúgásra. Ismerve a Kozármisleny későbbi, sokkal nagyobb sikereit, bizony nem volt túlságosan emlékezetes a 4. helyezés. De akkoriban nem tűnt különösebb csalódásnak, hogy az együttes az élbolyban végzett a Baranya megyei I. osztályban. Főleg akkor, ha tudjuk, egyes klubok soha még a közelébe sem jutnak a dobogónak, még a IV. osztályban sem.

Tisztára olyan volt a helyzet az év elején, mint a béke és nyugalom szigetén. Ugyanis a fiúk három győzelemmel kezdték az idényt, méghozzá Horváth János irányításával. Aztán kissé tarkábbá vált a kép, becsúsztak vereségek, jöttek döntetlenek is, ennek ellenére megfelelő mederben haladt a képzeletbeli uszály.

Cseppet szándékos képzavarral élve, tavasszal viszont a vízi jármű félig-meddig zátonyra futott. Bár sikert hozott az első tavaszi játéknap, utána vesztés jött soron, ám ez sem okozott óriási gondot. Mert sorrendben öt nyerés következett, szóval semmi veszélyt nem lehetett látni előre. Mert a veszélyek már csak ilyenek!

Zsinórban három fiaskó azt jelentette, a vezetőedzőnek távoznia kellett, méghozzá a 24. játéknap után. Ekkor érkezett a nagy „beugró”, egykori játékos, edző, későbbi elnök, vagyis Feleki Attila. Egy döntetlennel kezdett, majd pont nélkül maradt, a játékosaival együtt. Ennyi idő elég is volt megtalálni Réfi Gábort a kispadra, vele aztán sikerült jól befejezni a sorozatot. Méghozzá a 4. helyen.

Az éves teljesítményhez talán a legtöbb köze Béres Attilának, meg Szepesi Zoltánnal volt, mindketten 29 esetben voltak a gyepen, a 30 bajnokiból. Szorosan mögöttük állt Both Balázs (28), illetve Lauer Norbert (27) strigulával. De mindenképpen ebbe a sorba kívánkozik Torma Béla (24) hálóőr neve is. Aki ráadásul 10 esetben gólt sem kapott. Igaz, az nem csak a saját érdeme volt, hanem a védelemé is, de az szinte természetese dolog, kár is külön említeni.

A támadókra rátérve, az ötven találatból messze a legtöbbet Lauer Norbert vállalta el, a maga 15 hálózörgetésével. Amik között akadt két triplázás, meg négy duplázás is. Mögötte a házi góllövőlistán Máté Zsolt állt holtversenyben Szepesi Zoltánnal, 8-8 találattal.

Ennyit tehát egy „vegyes” szezonról, amit sokkal jobbak követtek, de már a harmadik évezredben.

 

1998– 1999: A dobogó aljáról szép volt a kilátás

Egy érmet általában nem kell megmagyarázni! Kivéve, ha valaki a világbajnoki döntőben marad alapul, mint Magyarország együttese az 1954-es berni fináléban, az NSZK-val szemben. De a Kozármisleny SE együttesét a nemzetközi porondon ehhez hasonló veszélyek nem fenyegették. Viszont a labdarúgó megyei I. osztályban, az 1998–1999-es sorozatban a végén a bronz jutott az együttesnek, ami mint tudjuk, szépen csillog.

Nem árt megjegyezni, hogy a Manchester United sem lett rögtön a sportág óriása. Odáig el is kellett araszolniuk a legényeknek. Más dimenzióban, a Kozármisleny számára is meg volt írva egy hosszú, rögös út, amin végigjárva, akadtak fontos részsikerek. Ilyennek nevezhetjük bátran azt, amikor a baranyai bajnokságban, a képzeletbeli dobogó legaljáig jutott el a közösség. Azért mégis jobb onnan körbetekinteni, mint mondjuk a 12. posztról a nyakakat nyújtogatni.

Rosszul indult a dolog, mégis remek lett a vége. Vagyis a Mészáros Ferenc edző által irányított csapat két vereséggel kezdett. Utána, ha nehezen is, de beindult a gépezet. Győzelem (a somberek ellen vendégként, 5-0-ra), döntetlen, majd ismét ugyanaz. Ezekkel az eredményekkel kezdte meg a felzárkózást a Kozármisleny. A 7., meg a 8. játéknapon mégis kifogott rajtuk az ellenfél, pont nélkül maradtak a srácok. Hogy azután az őszt veretlenül, 5 sikerrel, 2 „x”-es típussal zárják.

A tavaszi széria már tényleg olyan volt, amire mindenki régen várt. Az osztály meghatározó alakulatává lépett elő a kék-fehér csapat. Annak ellenére is, ha hozzátesszük, ismét két vereséggel rajtoltak el. Talán azért, nehogy szóba kerüljenek a feljutásért vívott harcban. Mindegy is, az utolsó 10 játéknapon 1 esetben lett eldöntetlen a végeredmény. A zsinórban megszerzett 28 pontra csak csettinteni lehetett.

Szégyen ide, meg oda, a 30 csata egyik jegyzőkönyve, de még a sajtótudósítása is elveszett, vélhetően elfújta a szél. Ezért csak annyit tudunk, miszerint Tábit Sándor végig a kapuban álldogált, néha repkedett. A kimutatások alapján 29 esetben védett, ami bizonyos. Vele szemben Jagicza Gábor Lauer Norbert társaságában 28 fellépést jegyzett, egyet meg a történetírók nem írtak fel helyettük.

Az 56 elért gólból 8 fűződött Szepesi Zoltán nevéhez, tőle eggyel lemaradva került fel a listára Lauer Norbert.

A kispadon ugyan végig Mészáros Ferenc ült, de egyszer – ma már nem tudni miért – nem ért rá. A beugró helyette Feleki Attila volt a 25. játéknapon, aki győzelmet ünnepelhetett a Felsőszentmárton ellenében (2-0).

 

1997– 1998: Felejthető ősz után kiváló tavasz következett

Az elmúlt, 1997-ben befejeződött labdarúgó megyei I. osztályú bajnokság után a klub elindult felfelé. A korábbi balsikerek ismeretében, ez annyira nem volt különlegesen jó teljesítmény. Mivel azonban viszonyítani mindenképpen kell valamihez, utólag, a későbbi kiemelkedő eredmények tudatában bátran kijelenthetjük, a javulással sikerült megtalálni a helyes utat. Aminek a vége egy 6. helyezés lett. Méghozzá különösebb izgalmaktól mentesen.

Sorozatban négy döntetlennel indult az évad. Mire a drukkerek ezt megtárgyalták, már következhetett is az első vereség. Vagyis harmatosnak számított a ponttermés az ősz derekáig. Akkor azonban megtört a nyeretlenségi átok, aminek a Siklós láthatta kárát, mivel 2-1-re kikapott az együttes, vendégként.

Ezután ugyan akadtak sikerei a ’mislenyi gárdának, arra viszont senki sem emlékezik boldogan, amikor zsinórban négyszer vert seregként hagyták el a fiúk a gyepet. A kellemetlen szériába a 10., illetve a 13. játéknap között sikerült belerohanni. Közben a kispadon is történt változás, hiszen az 5. játéknap után Weiszbart Józsefet egy csata erejéig Kismihály István váltotta helyettesítőként, az U19-es korosztályból átrándulva. De csupán 90 perc erejéig, mert őt meg Mészáros Ferenc követte a sorban. Sokkal jobb mutatókkal, mint azt várni lehetett, a korábbi botladozások után.

Az őszi balszerencsés játékok felejthetőnek nevezhetőek, viszont tavasszal már jobbára kék volt az ég a kozármislenyi pálya felett (meg persze idegenben is). Elég, ha a rajton elért pontosztozkodás utáni 5 győzelmet említjük. De a végén, ha más sorrendben is – ám mégis – akadt egy hasonló széria. Aminek ugyanúgy 16 egység lett a jutalma, mint a korábbi fellépéseknek az elején.

A gyenge ősz, meg a sokkal pontdúsabb folytatás végeredménye lett a 6. helyezés. Amivel a klub nem került fel sem a világ, de még a hazai sportsajtó fontosabb lapjaira sem. Ennek ellenére, elcsépelt frázissal élve, tisztes helytállásnak mindenképpen megfelelt az összesített végeredmény.

Az egyéni szerepléseket böngészve megállapíthatjuk, hogy Schweitzer Norbertnek jutott a legtöbb lehetőség, a 32 meccsből 27-en volt a gyepen. A 27-esek közé tartozott Neidhardt Zoltán, Máté Zsolt, Rendek László, no meg Zámbó József is. De ekkoriban még nem létezett a percalapú kimutatás az egyesületnél, ezért részletesebb sorrenddel nem szolgálhatunk.

Az 57 gólból 8-8-at vállalt Szepesi Zoltán, valamint Ángyán Norbert, míg Máté Zsolt 7 ízben vette be az ellenfelek hálóját. Ugyanannyiszor, mint Lauer Norbert, a későbbi, máig örökös házi gólrekorder.

 

1996–1997: Lefelé ment a futballisták hullámvasútja

Sem a sportvezetők, sem a szimpatizánsok, de maguk a labdarúgók sem lehettek különösebben büszkék a harmadik szériára a megyei I. osztályú küzdelmek végén. Ha őszinték akarunk lenni, akkor több volt a kudarc, mint az emlékezetes siker. De legalább egy ténynek lehetett örülni! A csapat szinte széles ívben kerülte a pontosztozkodásokat. A legények tudták jól, a döntetlenek rosszul fizetnek a végelszámolásnál. De ez csak akkor fedheti a valóságot, ha sorjáznak a sikerek. Amiről szó sem volt!

A rossz start fél kudarc. Ezt ugyan ritkán szokták leírni, mert annyira magától értetődő, de itt, ebben a szövegkörnyezetben tökéletesen megállja a helyét. Bukdácsolva, botladozva lépkedett az együttes, az első hat fordulóban csupán kettő pontra futotta a csapat erejéből. Mivel pedig a 9.-től a 12. játéknapig megint négy pontmentes játék következett, hát Palkovics József edzőnek is mennie kellett.

Utána Weiszbart József vette át az irányítást. De ismét négy „ruha” következett, összességében pedig sorban 8 olyan fellépés követte egymást, aminek a hozadéka 0, azaz nulla pont volt. Gyengébb idegzetű játékosok ilyenkor fejezik be a sportágat, a nézők meg más szórakozás után néznek. Végül, nem szabályosan váltakozva, de 6 siker és 5 vereség követte egymás. Mindez a végelszámolásnál a 13., szerencsétlennek tartott helyezésre volt elegendő. De persze egy felvilágosult alakulatnál nem hisznek az emberek a babonákban.

Azért akadtak részsikerek is. Ilyen volt, amikor a 25. fordulóban a Gödre „beleszaladt” egy hetesbe. A Szentlőrinc 4-et vihetett haza a zsákban. A Felsőszentmárton elleni 6-2-ről meg annyit, hogy minden sorozatban akadhatnak nagy kisiklások. Néha a Barcelona is kikap.

Az egyéni mutatókat böngészve megállapítható, hogy a legtöbbször Schweitzer Norbert játszott a csapatban a maga 28 meccsével a 32-ből. Igaz, akadt eset, amikor kezdett, de lecserélték, máskor pedig beállt; mégis, összességében vezeti az évi listát. Utána Neidhardt Zoltán, Máté Zsolt, Zámbó József, valamint Rendek László következett, 27–27 strigulával.

A házi gólkirályi trónra 8 találattal Szepesi Zoltán, illetve Ángyán Norbert léphetett volna fel, de nem volt ilyen szék. Amiről így lemaradt Lauer Norbert, valamint Máté Zsolt, a saját 7–7 góljával. Minden más meg könnyen felejthető!

 

1995–1996: Az első bronzérem a megyei I. osztályban

A hazai labdarúgás utolsó igazi sikeres évadja válogatott szinten már jó egy évtizeddel az 1995-ös szezon előtt volt. Mégis, sokan még abban bíztak, minél előbb újra eljutunk egy világbajnokságra, netán Európa-bajnokságra. Ez tartotta izgalomban a kitartó drukkereket. Helyi viszonyok között meg a Kozármisleny bronzérme, a megyei I. osztályban. Bár a két dolognak egymáshoz vajmi kevés köze volt, de legalább lehet kötni valamihez a korszakot. Ami sokkal jobban sikerült a mislenyieknek, mint a korábbi bajnoki évad.

Öt győzelemmel indult a bajnokság a baranyai I. osztályban. Természetesen nem minden együttes számára, de a mieink ágán mindenképpen. Utána következett két döntetlen, majd újra három pont került a táblázaton a csapat neve mellé. Ennek ellenére a 9. játéknap után, egy vereséget követően Sztázics Márk távozott az edzői posztról. A helyét Palkovics József vette át, aki az idény végéig, illetve még tovább is irányította az együttest. A visszaemlékezések szerint a munkát a két szakember együtt kezdte, de aztán a fiatalabbik tréner döntött önként a váltás mellett.

Az események értékelésénél fontos megjegyezni, hogy mindössze egy ember, méghozzá a kapus, Dragan Mijics volt végig, megszakítás nélkül a pályán. De szintén 30 mérkőzésen kezdett, s egy cserével fejezte be a szezont Papp János. Ősszel és tavasszal egyaránt alapjátékosnak számított Suvák Zsolt (30 meccs), Pleck Róbert (29), valamint Lőrincz Sándor (29), de közéjük sorolható még Lakatos-Tóth József (26) is.

A 44 szerzett gólból a legtöbbet Molnár Ákos vállalta, ő 8-ig jutott. Bár csak az első félévben volt eredményes – ám akkor nagyon. Az első öt fellépése során 6-ig meg sem állt, később azonban már visszaesett a termelésben.

A legnagyobb különbségű győzelmet a csapat a 3. napon harcolta ki, méghozzá idegenben, a Szentlőrinc ellenében. Ott, a játék végén 5-0 került be a jegyzőkönyvbe, ami miatt szomorkodhattak is a pályaválasztók. Aztán a zárónapon a Boda sem járt sokkal jobban, vendéglátóként egy 4-est volt kénytelen elkönyvelni a vetélytárs alakulat.

Összességében tehát a második befejezett évadra különösebb panasza senkinek sem lehetett, aki már akkor is szerette a kozármislenyi focistákat. Főként, hogy a képzeletbeli dobogóra is felállhattak a fiúk az utolsó sípszó utáni ünneplés során.

 

1994–1995: Nehéz úton bukdácsoltak a fiúk

Furcsa, különleges, néha szinte megmagyarázhatatlanul sikeres a Kozármisleny labdarúgócsapatának története. Pontosabban csak az elmúlt két évtizede, mert az egykor volt Damjanich SE-vel megesett dolgok ennek a sorozatnak nem részei. A visszaemlékezés 1994-ben, az őszi idénnyel indul, eredményesen. Ennek következtében, a 16 fős mezőnyben csak egyetlen ellenfelüket tudták megelőzni, amikor a fiúk még a Baranya megyei I. osztályban kergették a labdát, de nem túlságosan.

Az időben visszafelé haladva, valahonnan csak el kell indulni! De az 1954-es, NSZK – Magyarország, világbajnoki döntőig mégsem mehetünk vissza. Nem csak azért, mert nagyon régen volt a fájó finálé, hanem azért is, mert ’94-től vannak igazán pontos, megbízható adatok arról, kik ellen is küzdöttek a kozármislenyi futballisták. Bár egy ilyen sorozat esetén már jó előre érdemes tisztázni, hogy részletes összeállítások csupán ’95 tavaszától lelhetőek fel.

Az egész tehát a Somberek – Kozármisleny összecsapással indult, aminek 0-0 lett a végeredménye. Vagyis pontszerzéssel kezdődött minden, méghozzá idegenben. Ezt követően mindjárt sikerült is felborítani az időrendet, hiszen a PEAC elleni mérkőzést az egyetemisták kérésére a szövetség elhalasztotta. Vagyis a Mohácsi TE volt a második ellenfél, ismét idegenben. Ahol 3-1-re maradt alul a gárda, de megszületett az első gólunk, ami Hetényi Zsolt nevéhez fűződött.

Minden kezdet nehéz, legalábbis itt, ennél a klubnál ebben hihetünk! Mert a 11. játéknapig kellett várnunk az első győzelemre. Ami a Szentlőrinc ellen született meg. De legalább nagyra sikeredett, ha már annyit kellett miatta böjtölni. Az 5-2-es diadal emlékezetes volt azoknak, akik láthatták.

Ha az elmúlt idők tükrében vizsgáljuk az akkori eseményeket, egy szemernyit sem körvonalazódott a fényes jövő. A végén a 15. helyen kötött ki az alakulat, Sztázics Márk edző vezetésével. Bár különösebb kritika nem érheti az elődöket, a hőskor embereit. Ha ők nincsenek, akkor most talán nem is lehetne miről írni.

Ami bizonyos, s ezt még a pontatlan jegyzőkönyvek mellett is kijelenthetjük, hogy tavasszal végig a gyepen volt Lukics Gábor, Hetényi Zsolt, valamint Németh Attila, mindannyian 15 esetben játszottak, csere nélkül. A házi gólkirály a 8 találatig jutott Suvák Zsolt lett.

Pucz Péter

Szólj hozzá a bejegyzéshez!