Feleki Attila: “mindig lesz majd valakiért…”

A HR-Rent Kozármisleny tulajdonosával Feleki Attilával beszélgettünk a mögöttünk hagyott szenzációs félszezonról.

Talán amikor az ember sportolónak vagy sportvezetőnek adja a fejét, az őszihez hasonló sikerek azok, amelyekért igazán érdemes csinálni.
Ugyan szerepeltünk már magasabb osztályban is, de az ősz ettől függetlenül minden bizonnyal a klub arany oldalaira kerül.
Hova lehet helyezni a HR-Rent Kozármisleny őszi szereplését az eddigi sportvezetői múltadban?

Nyilván  az időben közelebb álló események egy intenzívebb impulzust adnak mint egy-egy régebbi eseménysor, ezért most bátran mondom, anélkül hogy elfelednék bármit is, ez egy „dobogós” emlék lesz, az nem kérdés. De természetes, minden időszaknak megvan a maga bája, és minden időszak másért volt szép. Volt itt extra baráti társaság, osztályváltások, hatalmas meccsek, amik a maguk idejében csodás dolgok voltak, de az biztos, ennyire kerek minden fronton talán sosem volt. De ne feledjük eközben, félúton vagyunk, és ott még nem osztottak érmeket soha.

Tulajdonosi szemmel milyen érzés azt hallani, amikor az országos médiában, többek közt az M1 Híradóban is az általa vezetett klub sikereiről beszélnek?

Tulajdonosként persze van egy büszkeség, de Kozármislenyiként ennél sokkal nagyobb! Számos helyi lakos, aki akár nem is követi az eseményeket hetente a fociban, jelezte, rengeteg ismerőse kereste az ország minden szegletéből, hogy gratuláljon neki! Ugye furcsa? Gratuláltak mindenkinek, aki mislenyi, ha szereti a focit, ha nem, akár jár meccsre akár nem. No ez, meg az a sok iskolás aki kint volt a meccseken és szurkol, hoz létre egy nagyon fontos dolgot: identitást. Ezek az emberek, sőt szerintem mindenki aki itt él, vagy csak köze van a városhoz, a csapathoz, most büszke nagyon. Ezt erősítette fel a média szereplés is, igazán felemelő volt.

Ha ki lehet emelni, melyik volt Feleki Attila számára az ősz legemlékezetesebb pillanata?

Ez nehéz kérdés, de az biztos, hogy amikor itthon telt ház előtt vezetést szereztünk  a Honvéd ellen… nos ott a föld felett jártam kicsit.

Mi a tulajdonos szerepe most, a sikerek után? A banketten halhattuk Tőled, hogy hátradőlni nem szabad, mert az végzetes hiba lenne…

Így van, nincs olyan hogy a keret állandó, mindig van változás és ez az élet rendje. Az átigazolási munka itt indul és a stábbal sokat egyeztetünk, ahogy közben játékosokkal is. Nem gondoljuk, hogy elértünk a célba, és nem fogunk sokat sütkérezni a sikerben, mert az visszaüthet.

Milyen változások várhatóak a tél folyamán a keretben? Készül-e valamelyest a klubvezetés arra, hogy feljutás esetén egy ütőképes, összeszokott csapattal tudjuk felvenni a magasabb osztály küzdelmeit? Lesznek-e igazolások ennek szellemében? Vagy elégséges, ha együtt marad a mostani csapat?

Az erősítés első eleme, hogy elkezdünk megállapodni a csapat gerincével abban az opcióban, mi lesz ha feljutunk, ez egy stabil és fontos jövőkép a játékosoknak a tavaszra. Persze jó lenne további játékosokat megnyerni a folytatásra, akikkel tudunk később is tervezni.

A mostani gárda mire lehet képes a jelenlegi másodosztályban? Azt láthattuk, hogy NB I-es csapatoknak is partnerei tudtunk lenni, az NB II-es Siófokot pedig egyenesen lefociztuk…

Nincs ilyen összefüggés és nem is kell ebből kiindulni. Persze a szurkoló szíve joga, hogy akár az NB I-be álmodjon minket, de ez reálisan nem így néz ki. És ne felejtsük el, komoly sérülések nélkül hoztunk le fél évet, de egy-két tartós sérülés a kulcsposztokon átírhat sok mindent, ezért kellenek alternatívák a stáb kezébe. De azért ne legyünk álszentek sem, nem hiszem hogy ez a csapat izgulna az év végén az NB II-ben.

Beszéljünk egy kicsit a finanszírozásról. Milyen a klub anyagi helyzete? Mennyire stabil a háttér? Van-e bármilyen tartozása a klubnak bárki felé?

A Gold-Sport Kft. évek óta szerepel a NAV pozitív tartozásmentes listáján, sem beszállítónak sem személyi jellegű kifizetésben nincs elmaradásunk. Nagyobb baj hogy a TAO bevételek szinte csak decemberhez köthetők, így a havi önkormányzati támogatás mellett év közben csak a tulajdonosi hozzájárulásból tudunk működni. Jelenleg egy nagyon racionális költségvetéssel nagyjából a két forrás a költségvetésünk 70%-át fedezi, ezt kell kiegészíteni.

A Magyar Kupában a Békéscsaba a következő ellenfelünk. Ugyan februárban rendezik az első mérkőzést, addig pedig még sok víz lefolyik a Dunán. A mostani erőviszonyok alapján milyen esélyekkel várhatjuk a párharcot? Van-e még egy újabb meglepetés a csapatunkba? Talán az már a csoda csodája lenne, ha sikerülne 4 közé jutni? Pedig ahogy téged ismerlek, nem is lehet más a cél…

Olyan csapatot nem láttam, de nem is akarok látni, aki ne akarná akárhány meccsét vagy akármilyen ellenfelét legyőzni. Elmegyünk Csabára, megteszünk mindent, és biztos, hogy bármi történik is ott, büszkén jövünk haza és a visszavágón is odateszik magukat a fiúk! Ez egy csodás játék, bármi lehet, de a szívünk a helyén lesz, azért nem aggódok.

Tudom, hogy továbbra sincs sem döntés, sem konkrétum, de tudunk-e bármit megosztani az olvasókkal a stadion felújítás kapcsán?

Jelenleg a Polgármester Úr intézi ezt a kérdést, a levelére várjuk a választ, mint ismert a legjobb ajánlat is drágább volt, mint amennyi forrás van. Ha kap plusz pénzt a város, elkezdődik a munka szinte azonnal akár, ha nem, teljesen új eljárás lesz, esetleges műszaki tartalom csökkentéssel. Hogy  mikor kapunk választ azt nem lehet tudni, reméljük még idén.

Végezetül szeretnék gratulálni egy másik Kozármisleny sikerhez is. Öregfiúk csapatunk a megyei I. osztály Déli csoportját 7 ponttal vezeti a PMFC előtt. Ennek a csapatnak tagja Feleki Attila is, aki gólt is szerzett, állítólag nem is akármilyet… Bírja még Elnök úr a gyűrődést a futballpályán?

Röviden? Nem.. A térdeimet hétszer műtötték, és még vissza lesz szerintem pár, úgyhogy ez csak amolyan „visszakacsintás” volt részemről, de nagyon örülök, hogy az a csapat is vezeti a tabellát.

Ennek az öregfiúk csapatnak tagja egyébként Németh Zsolt vezetőedzőnk, Kovács Zoltán másodedzőnk, Pókos Csaba edzőnk és megannyi korábbi kozármislenyi kötődésű játékos: Schweitzer Norbert, Gergely Gábor, Nagy Richárd, a Pólics testvérek és folytathatnánk a sort. Jó kis csapat jött össze Kovács Ferenc szervezésében. Elképzelhető, hogy két aranyérmet is fog szerezni a Kozármisleny a tavasz végén?

Érdekes visszanézni, hogy  a fent is említett identitás hogy alakul ki. Itt a példa, ezek a játékosok valamikor sok örömöt szereztek itt és ők is kaptak tőlünk egy fontos megbecsülést. Sokan közülük azóta ide is költöztek, és most ez visszaköszön egy öregfiúk csapatban is. A futball több egy sportnál, ha jól építesz egy klubot, ez akár helyi várospolitika is egyben, amit ügyesen meg lehet lovagolni a város előnyére.  Amúgy pedig igen, két aranyat is várok az év végén!

Egy másik korábbi labdarúgónk, Dr. Hergenrőder Tamás, aki éppen egy nívós teremtorna szervezésében jeleskedik – ami december 12-én szombaton kerül megrendezésre Kozármislenyben -, azt írta azt a torna beharangozójában, hogy „Feleki Attila pedig ezúttal a pályán is hozzáteszi a részét ahhoz a hangulathoz, amitől híres a mislenyi közösségi erő, és ami a mai napig összehozza az egykori társakat!”
Milyen érzést ezt olvasni Neked, bizonyára ez is komoly visszacsatolás az elmúlt évek munkásságáért…

Húú, ezt nehéz talán megérteni kívülről, meg kell élni, de remélem látszik mindenkin, és mindenki érzi is aki a Klubhoz kötődik. Aki ilyen, tudja honnan idézek: „mindig lesz majd valakiért…”

Köszönjük a beszélgetést!

Hajrá Kozármisleny!

Szólj hozzá a bejegyzéshez!