bama.hu – Interjú Márton Gáborral

K. Mayer András cikke a Dunántúli Naplóban illetve a bama.hu portálon egyaránt megjelent.

Bár a Veszprém edzője, Vágó Attila szerint „Szerencsés csapat a Kozármisleny, most már tudom, miért áll a dobogón”, azért két éve folyamatosan nem lehet malaca Márton Gábor együttesének. A mislenyiek a harmadik helyen zárták az őszi idényt – nyilván emiatt savanyú a szőlő.

– A sztahanovista mozgalomban zászlóvivő lehetne, mert mindig túlteljesíti a tervet.

– Nem én teljesítem túl, hanem a csapat – válaszolta Márton Gábor, a Kozármisleny vezetőedzője. – Persze nehéz lenne nekimenni úgy egy szezonnak, hogy az ember ne erre törekedjen. Más kérdés, hogy a megdönthetetlennek hitt pontszámok mindig megdőlnek.

– Volt egyáltalán konkrét elképzelése a helyezést illetően a bajnoki rajt előtt? Vagy úgy volt vele, hogy „csak” játsszon jól a csapat, játsszon úgy, ahogy szeretné, s akkor elégedett lesz.

– Közhely, de tényleg mindig csak a következő meccsre koncentráltunk, hogy azt nyerjük meg, s lépésről lépésre haladjunk. Futballozzunk a szó szoros értelmében, mindegy, ki ellen és hol lépünk pályára, mindig azt a fajta játékot valósítsuk meg, amit elterveztünk. Ez kilencven százalékban eredményesnek is bizonyult, a maradék tíz százalékot az olyan mérkőzések jelentik, mint például a zalaegerszegi, ahol kilenc emberrel talán a szezon legjobb játékát nyújtottuk, az ellenfél azt se tudta, merre van az arra, mégis kikaptunk.

– Árulja el, milyen érzésekkel vágott bele a nyár végén! Alig tudtak összeszedni egy keretre való játékost. Tartott a szezontól? Félt? Izgult?

– Félelem és izgalom nem volt. Amúgy sem vagyok izgulós, ebben a játékban pedig lelőni nem fognak, legfeljebb kikapunk. Inkább kétségeim voltak azzal kapcsolatban, hogyan fogunk kinézni. A felkészülés elején két–három hétig csak hat emberrel tudtunk edzeni. És azt is tudtam, milyen lehetőségeink vannak. Nem akarok senkit megbántani, de úgy néz ez ki, mint egy turkáló: a használt cuccok között azért lehet találni egy-két minőségi dolgot. Az eredmények, a játék alapján mondhatom, mi ismét megtaláltuk a megfelelő játékosokat.

– Elégedett? Története során most gyűjtötte a legtöbb pontot (32) ősszel az NB II.-ben a Misleny.

– Elégedett sosem leszek. Sem a sportban, sem a civil életben nem lehet megtenni, mert akkor le lehet húzni a rolót. De az előzmények ismeretében azért mégis csak elégedett vagyok ezzel a fél szezonnal, mert látványosan, jól játszottunk, és nem véletlenül állunk ott, ahol. De tudunk még fejlődni, még ha ez esetleg nem pontokban mutatkozik majd meg, hanem játékban. A harminckét szerzett pontot nehéz lesz überelni, hiszen ez egy bajnok­aspiránstól is figyelemre méltó teljesítmény lenne, de arra törekszünk a folytatásban, hogy mégis összejöjjön.

– Még mindig jól érzi magát Mislenyben? Egy idő után az ember belefásul, elveszti az érdeklődését…

– Mislenyben nehéz az embernek rosszul éreznie magát: ez egy érdekes kis sziget a magyar futballban, olyan szurkolókkal, akik jóban-rosszban mindig mellettünk állnak, és egy olyan stábbal, amellyel öröm együtt dolgozni. És sajnos vagy hál’ istennek itt nem olyan a helyzet, mint máshol. Félévente új a keret, ezért új impulzusok érnek, nem érek rá pihenni. Sokat kell dolgozni azért, hogy az ide kerülő játékosok odaérjenek, ahova szeretnénk. Persze a célom nekem is az, hogy idővel feljebb lépjek. Ha lesz olyan megkeresés, amelyik mindenki számára szimpatikus, akkor elvállalom. A cél tehát az NB I., de hosszabb távon külföldön szeretnék dolgozni, bizonyítani.

– Jó, hogy ezt említette. Persze amúgy is megkérdeztem volna: az utóbbi időben egyre többször hangzik el a neve a PMFC-vel kapcsolatban. Ha hívnák, menne?

– Ez most nem etikus kérdés. Mit mondjon egy edző ilyen helyzetben? A PMFC-nek jelenleg Supka Attila a vezetőedzője, Márton Gábor pedig a Kozármislenyt irányítja. Nem szabad erről többet beszélni.

– Ha már az esetleges NB I.-es szerepvállalásról beszélünk, meg kell említeni, hogy nincs meg a munkához szükséges pro licence. Ugye, nem akar olyan partizánakciót folytatni, mint Kiss László, aki egy ideig dafke sem csinálta meg?!

– Azt nem tartom egészséges megoldásnak, hogy valaki adja a papírt, de más a főnök. Velem kapcsolatban nem arról volt szó, hogy nem akartam pro licencet. Én egyszerűen máshogy próbálok előrelépni. Amilyen licencem éppen volt, azzal akartam dolgozni, hogy a munka során derüljön ki, van-e egyáltalán affinitásom az edzősködéshez. Azt terveztem, hogy idén tavasszal beiratkozom, de most pont nem indult tanfolyam. A következőre viszont mindenképpen szeretnék menni, hogy ez ne legyen majd akadály!

Forrás: www.bama.hu

1 hozzászólás

Szólj hozzá a bejegyzéshez!