A Kozármisleny FC tulajdonosának évértékelése

Feleki Attilával a klub tulajdonosával beszélgettünk a 2013/14-es NB II-es bajnokságról.

Több helyen elmondtad már, hogy  25 éves regnálásod alatt első ízben estél ki a Kozármislennyel.
Hogy élted meg ezt az évet? Mennyire volt a kiesés szempontjából nehéz a szezon?

Erre nehéz olyan választ adni, hogy a kívülállók átérezhessék, milyen volt hetente nézni a vergődést és végül a kiesés tényét. 25 év aminek minden pici vagy nagyobb részét teljesen átéltem, rengeteg élményt adott és az életem fontos része lett. Ezt nem lehet tervezni, kialakul, és szenvedélyeddé válik. Nagyon sokat köszönhetek annak, hogy az életem így alakult, és mivel sokkal több sikerben volt részem, ezért igyekszem abból erőt meríteni.

Hogy véled, mi eredményezte azt, hogy 7 év után búcsúzni kényszerültünk az NB II-től?

Természetesen az ember utólag sok részletet másként csinálna, de az is igaz, nem tudjuk meg mi lett volna ha másként dönt egy-egy kérdésben, nem tudjuk, az lett volna-e a helyes. Az tény, hogy mi egy nagyon szerény költségvetésű, de a lehetőségeinkhez mérten szervezett Klub vagyunk, pontos és tervszerű működéssel. Most mégis sok kis részlet volt ami nem mindig stimmelt, de a legfontosabb, hogy bár kiestünk, mégis a pályán volt a legkisebb különbség a klubok között. A sokáig kiesés ellen játszó Sopron jó példa, nagyjából a négyszeres költségvetés ellen kellett küzdenünk. Amit a két csoportos mezőnyben kiegyenlítettünk hatalmas akarattal és a ránk jellemző egységgel, most kevés volt. Igaz, a kudarcok átalakították azt a kohéziót is, ami segített ezelőtt mindig.

Többször beszéltünk személyesen is arról, mintha kicsit el lett volna átkozva a szezonunk. Sokszor játszott jól a csapat és mégis veszített. Ezen kívül voltak olyan kulcsfontosságú mérkőzések, amelyek átlendíthettek volna bennünket és nem sikerült ezeket megnyerni. Mi hiányzott ahhoz, hogy mi jöjjünk ki győztesen ezekből? Illetve a játékban megnyert mérkőzéseken megszerezzük a 3 pontot?

Régi mondás, szegény embert az ág is húzza. Érdekes, de tényleg nem éltem még át olyat, hogy számos mérkőzésen az ellenfél fölé nőttünk, de nem tudunk gólt rúgni. Aki tud nyerni, annak önbizalma lesz és időnként olyan is bejön ami máskor nem. Itt ez fordítva volt, de ebben a helyzetben ez már magyarázkodásnak tűnik.

Az elmúlt években ilyenkor mindig azt kérdeztem, mi volt az év pillanata, melyik mérkőzés volt az év meccse számodra.
Ebből az aspektusból talán nézzük meg most azt, hogy melyek voltak a legfájóbb pillanatok, momentumok, mérkőzések, amelyek nagyban befolyásolták a szezont, mondhatni sorsfordítóak voltak.

Tudtam a tavasszal, mi kell ahhoz hogy bent maradhassunk, így a lelkem mélyén, bár sosem adtam fel, de az első Cegléd elleni vereséget nem tudtam kiheverni. Talán az adott volna olyan lökést és hitet, ami kell egy ilyen bravúr sorozathoz.

A szokásoknak megfelelően nagyon nagy játékos-mozgások történtek a csapat háza táján. Amíg az elmúlt években mindig sikerült egy egységes gárdát összerakni, ez idén már kevésbé valósult meg. Mit lehetne másképp csinálni, ha visszaforgathatnánk az idő kerekét?

Ebbe más is volt, terveztük, hogy egy-két játékos érkezhet még Pécsről, de mivel ott sem lehetett többet igazolni, nem szabadult fel játékos, és volt akit a stáb nem akarta elengedni, így hátrányban voltunk. Nem szívesen elemzek már, magamban ezt ezerszer megtettem, de az biztos, hogy sokkal több próbaidő és információ kell, hogy meggyőződünk arról, valaki idevaló-e.

A meghatározó játékosok PMFC-ből történő kölcsönvétele mellett az is negatívan érintett bennünket, hogy U19-ről U21-re emelték az utánpótlás legidősebb korhatárt, így több olyan játékos, aki kiöregedett volna a PMFC utánpótlásból maradni tudott, ami szintén nem a mi malmunkra hajtotta a vizet…

Sajnos még mindig igaz nálunk – sok előrelépés mellett -, hogy képesek egy pici előny miatt akár óriási károkat is okozni azok, akik befolyással bírnak. Mindannyian tudjuk, kiknek állt ez érdekében, idén már el is akarták törölni, majd utolsó pillanatban mégis úgy döntöttek, jövőre változtatják vissza a rendszert. Az biztos, a mi erre épülő klubmodellünknek ez is egy nagy csapás volt és nem csak a PMFC-ből, hanem nyilván más Akadémiákról is jöhettek volna játékosok.

Melyik volt az a pillanat, amikor matematikailag még nem dőlt el a kiesés, de azt érezted, hogy nem lesz meg a bennmaradás?

Szigetszentmiklóson volt egyértelműen a fordulópont, és sajnos az a játékon is látszódott utána Tatabányán is.

Most pedig kicsit térjünk rá a jövőre. Az évzáró vacsorán hallottuk tőled – és talán ez egy mottó is lehet a jövőre nézve -, hogy mindennek a vége valami újnak a kezdetét is jelenti. Mondhatjuk, hogy elérkezett a megújulás ideje, hiszen újra kell építeni az együttest. Mik a célok a következő szezonra? Mire számíthatnak, milyen kozármislenyi csapatra a szurkolók?

Ha megengedik ezt kifejtem egy hét múlva. Az biztos, hogy néhány régi játékossal, valamint a régióból és a helyiekre építve újraépítjük a csapatot, lojális, elszánt és bizonyítani vágyó emberekre van szükség, és ezt meg is fogjuk csinálni!

Hajrá Kozármisleny!

 

3 hozzászólás

  1. Zoli szerint:

    A történtek ellenére is Hajrá Misleny!

  2. Optic Man szerint:

    Hajrá bizony,  jobban mint valaha!

  3. oregrocker szerint:

    Zsolti!

    A második hely nem dobogó?

Szólj hozzá a bejegyzéshez!